Járok egyedül

Leánykérő játékok – Várkörjárás

A szabadban szokták játszani, tetszés szerinti számban, fiúk, lányok vegyesen. Először is választanak egy „királynét“ és egy „kérőt“. Ha ez megtörtént, a játékosok körbe fogódznak, a királyné beáll a kör közepébe, a kérő pedig kívül körbe jár.

A tulajdonképpeni játék énekkel kezdődik. A körben állók az ének ütemére körbe lépegetnek, a kérő a körrel ellentétes irányban lépdel, a királyné pedig egy helyben áll. Mindenki énekel:

Járok egyedül,
Csak magam egyedül,
Szépen kérem királynémat,
Adja nekem ezt!

Az utolsó szó elhangzásakor a kérő valamelyik játékos vállára ráteszi a kezét, s kérdőleg a királyné felé fordul. A kör a válaszadásig megáll.
Ha a királyné elutasító választ ad („Nem adom!“), az újra meginduló kör a következő szöveggel folytatja az éneket:

Nem kell nekem ez,
Nem szeretem ezt,
Csúf ő maga, csúf ruhája,
Csúf az ő járása.

A „csúf“ szavak éneklése közben a kérő kivételével mindnyájan dobbantanak a lábukkal.
A kikosarazott kérõnek a leírt módon egy másik játékos kezét kell megkérnie.
Ha a királyné beleegyezését adja („Odaadom.“), az ének szövege a következőképpen módosul:

Ez kell nekem, ez,
Ezt szeretem, ezt,
Szép ő maga, szép ruhája,
Szép az ő járása.

Erre a kérő megfogja az illető játékos kezét, és most már ketten járnak a körön kívül, majd a játék ismétlésével egyre többen, míg végül az egész kör a kérő mögé kerül, s a királyné egyedül marad.
A játék ezzel véget ér.

Deáki, 1970 / Pákozdi Éva (13)