Isten gyú nap Isten gyú nap
Isten gyúnap, Isten gyúnap újvári bíró,
fogadj Isten, fogadj Isten Szent Erzsébet asszony,
hol jársz, mit csinálsz a mi udvarunkba.
Kapitány úr üzeni,
leányodat kéreti,
melyiket, szebbiket,
keskeny pirosabbikot,
a mi lányunk oly szép, oly csinos,
ki nem mehet selyem ruha né’kű,
karikagyűrű né’kű!
Fogyó-gyarapodó láncjáték. Nyári estéken, vagy vasárnap délután játszották az iskolából kimaradó, nagyobb gyerekek, a fiúk a lányokkal vegyesen. A fiúk kötetlen formában, szétszórtan, a lányok pedig összefogódzva, sorban helyezkedtek el. Amikor a dallamot befejezték, a lányoknak át kellett szaladniuk az ellenkező oldalra, a fiúk ekkor igyekeztek valamelyik lányt megfogni. Azok a lányok, akiket megfogtak, már nem játszották tovább. Az ellenkező oldalról a játék tovább folytatódott. Ezt a játékot a faluvégi dombos részen, a szilvafáknál játszották, általában késő délután, sötétedéskor.
Egy más változat szerint, a fiúk az elkapott lányokat csak jól megszorongatták, megcsiklandozták, és ezután azok újra beállhattak, játszhattak tovább. A fiúk természetesen azokat a lányokat igyekeztek megfogni, amelyek tetszettek nekik.
