Halacskák

Fogócska – Menedékkel, mindenki futó, egy kergető
(A játék színhelye kijelölt, korlátozott)

A szabadban szokták játszani, fiúk, lányok egyaránt. Egymástól kb. 10 m-re a földre húznak két, általában 5-6 m hosszú párhuzamos vonalat, ezekre meghúzzák az oldalvonalakat, majd a kapott téglalap alakú térséget egy oldalvonalakra merőleges felezővonallal jobb és bal térfélre osztják.

Ezután kijelölnek maguk közül egy „halászt“, a többiek a „halak“. A halász az egyik térfélre, a halak pedig a másikra állanak. A halak célja a felezővonalon keresztül átfutni a túlsó térfél záróvonala mögé, a halász célja pedig a térfélen átfutó halak elfogása. Amelyik halnak sikerül célba érnie, az egyelőre ott marad a vonal mögött (1. az ábrán). Akit a halász elfog, azt a felezővonalra állitja. A felezővonalra kerülő játékosok egymástól kartávolságnyira sorakoznak fel, s egymás oldalra nyújtott kezét tartva „hálót“ alkotnak. Aki még nem futott, az ő kezük alatt, vagyis a hálón keresztül is futhat.
Ha már mindenki a túlsó térfél mögé, illetve a felezővonalra került, a halász átmegy a másik oldalra, s a halak az előbb leírt módon – de most már csak a hálón keresztül – újra futnak. A hálót alkotó játékosok – anélkül, hogy kezüket elengednék – karjuk alacsonyabbra engedésével igyekeznek az átfutást megnehezíteni. Sok játékos esetén, ha a hálót alkotó játékosok már nem férnek a felezővonalra, a gyerekek kettős vagy ritkábban hármas hálót is alkothatnak. Ebben az esetben a hálókat képező játékosok sakktáblaszerűen sorakoznak fel. Amikor a halász átmegy a másik térfélre, a háló is mindig megfordul, hogy a futókkal szemközt legyen.

A játék a leírt módon addig folytatódik, míg egy kivételével minden egyes hal a hálóba nem kerül. A játék ismétlésekor az utolsónak maradt hal lesz az új halász.

Feketenyék, 1971 / Drozd Katalin (16)