Gombóc a lébe

A játékosok – egy kivételével – mindnyájan körbe állnak, s a kör közepére vájt mélyedésbe teszik a labdát. Ezután a körben állók mindegyike választ magának egy tetszés szerinti nemzet-, szám- vagy keresztnevet.
A körön kívül álló játékos feladata az, hogy a következő mondatot ismételgesse:
– Gombóc a lébe…
A többiek – akik segíthetnek neki a mondásban – kissé előrehajolva kezükkel a labda fölött köröket írnak le. Egyszerre csak a szöveget mondó játékos valakinek elkiáltja a nevét, például:
– Gombóc a lébe, gombóc a lébe… gombóc a lébe… magyar!
Erre a játékosok futásnak erednek, csak a megnevezett személy marad a lyuknál. Felkapja a labdát, és a futók után kiált:
– Állj!
A felszólításra a futók megállnak. Akit a dobó a labdával eltalál, az kiesik a játékból; ha nem talál el senkit, ő esik ki.
Aki legtovább marad játékban, az győz.

Tallós, 1969 / Paulik Éva (15)

VÁLTOZATOK:

Mielőtt a játékot megkezdenék, a gyerekek megegyeznek, hogy „hány életük lesz“. Általában három életben szoktak megegyezni. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek csak a harmadszori találat, illetve rossz dobás esetén esnek ki a játékból.

Tallós, 1968 / Páleník Éva (12)

Névváltozat:

GOMBÓC A TÁLBO

Tallós, 1972 / Gágyor Józsefné (25)

MEGY A VONAT

Minden játékos tetszés szerinti nevet választ magának. Ezt a szöveget mondó játékos a gyerekek rendes neve mellé felírja egy papírlapra, például:

Eszti:      Budapest
Ancsi:    lekvár
Kati:       főzelék
Juci:       káposzta

A játék elején megegyeznek abban is, hány pontig fognak játszani, vagyis hogy egy-egy játékos csak a hányadik rossz dobás, illetve találat esetén esik ki a játékból. Ez a szám legtöbbször öt. A kijelölt játékos a pontokat a nevek mellett jelöli.
Ezután körbe állnak, s kezüket nyitott tenyérrel a labda felett tartják. A kinti játékos vontatott hangon elkezdi mondani:
– Megy a vonat… megy a vonat… megáll… Budapesten!
Vagy:
– Megy a vonat, megy a vonat… káposzta! (v. más.)
A dobó „Állj!“ kiáltására a futóknak meg kell állaniuk. Ha valaki véletlenül tovább fut, azt a kinti játékos visszaparancsolja arra a helyre, ahol a felszólítás pillanatában állt.
A játék elején a gyerekek megegyeznek abban is, hogy a dobás, illetve a találat ellen hogyan védekezhetnek: gyors leguggolással, törzshajlítással, elugrással, stb.
A rossz pontok szaporodásával a játékosok száma egyre fogy. Aki utolsónak marad, az győz.

Diószeg, 1970 / Csanaky Eleonóra (12)

BAKA, BAKA

Menete ugyanaz, mint az előző változatnak. Az eltérés csupán annyi, hogy a gyerekek most színneveket választanak; a mondott szöveg:
– Baka, baka… piros! (v. más.)

Kismácséd, 1970 / Sebők Mihály (13), Somogyi Mihály (14)

LŐ, LŐ, LABDA LUKBA

Ebben a változatban a választott nevek általában állat- vagy városnevek, s a kinti játékos szövege pedig a következő:
– Lő, lő, labda lukba… jaguár! (v. más.)

Alsóhatár, 1972 / Halák Lujza (12)

Névváltozat:

LŐLŐZNI

Alsóhatár, 1972 / Katona Gyula (11)

LUKBA LABDA

A játék kezdetén minden gyereknek 10 pontja van. Aki mellédob, vagy akit eltalálnak, annak „lemögy egy pontja“. Ebben a változatban a dobó a futókat nem állíthatja meg.
A kinti játékos szövege:
– Lukba labda… lukba labda… Laci! (v. más.)
Akinek elfogy a pontja, felváltja a szöveget mondó játékost. A felváltott mondó (az első kivételével) a játékból kiesik.

Jóka, 1971 / Mészáros Nándor (15), Szakáll László (15)

LUKKERI

A mondó a következő szöveget mondja:
– Lukkeri, lukkeri, kiskertajtó… Laci! (v. más.)

Réte, 1972 / Mesina Aliz (15)

MELEG A, MELEG A

A gyerekek nemzetneveket adnak egymásnak, s a következő szöveget mondják:
– Meleg a, meleg a… angol! (v. más.)

Egyházfa, 1972 / Mafina Margit (16)

LUKHO, LUKHO

A gyerekek kijelölnek maguk közül egy mondót, aki körbe jár, és egy papírlapra mindenkinek feljegyzi szabadon választott, de a játék elején még titokban tartott nevét (pl. tulipán, csizma, Prága, Magyarország stb.). Ezután még megegyeznek, hogy hány rossz pontnál fognak kiesni a játékból. Legtöbbször az ötös számban állapodnak meg.
A mondó a következő szöveget ismételgeti:
– Lukho, lukho… gyühet az a… mehet az a… az a… az a… tulipán! (v. más.)
A dobó a kezében tartott labdával három lépést tehet a futók felé.
Akit a labdával eltalál, annak egy rossz pont jár. Ha nem talál el senkit, a rossz pontot ő kapja. A dobó rossz pontot kap akkor is, ha a labdával háromnál többet lép. Hasonlóképpen rossz pont jár annak is, aki tévedésből hozzányúl a labdához, vagy felkapja, ha a mondó nem az ő nevét mondta, esetleg tréfából olyan nevet mondott, amilyet senki sem választott.
Az ötödik rossz pont bejelölése után az illető játékosnak ki kell állania a körből, és egy halomba gyűjtött kis kőrakásra, a „záptojásokra“ kell ülnie. Ez a büntetés addig tart, míg egy újabb játékos nem kerül a helyére. A felváltás után teljesen kiesik a játékból. A büntetésben részesülő játékost a többiek csúfolják, köpdösnek mellette:
– Phí, de büdös!
Aki a legtovább marad a körben, az a győztes.

Sókszelőce, 1972 / Fülöp Ilona (14), Mandácskó Ágnes (14)

LŐGGYÖN AZ A, LŐGGYÖN AZ A

A választott nevek között ilyenekkeL találkozunk: plafony, dobogó, Dömötör, főzőkanál, repülőgíp stb. A játék elején a labdát körülguggolják, és ráteszik a mutatóujjukat. Szövegmondót csak az első dobáshoz jelölnek ki; a továbbiakban mindig az előző dobó mondja a szöveget. Ez a
következő:
– Lőggyön az a… lőggyön az a… papucs! (v. más.)
Mihelyt a megnevezett játékos felkapta a labdát, rákiált a szétfutókra:
– Elíg!
Erre azoknak meg kell állaniuk. Akit a dobó a labdával eltalál, az rossz pontot kap. Egy meghatározott pontszám elérése után a kieső játékost „meghoblázzák“, vagyis a kezénél és lábánál fogva felemelik, és fenekét a falhoz, esetleg egy másik játékos kidüllesztett fenekéhez
ütögetik.

Vága, 1971 / Andriszák Etelka (14), Kubica Anna (14)

LEGYEN AZ A

Három rossz pontig játsszák. A játék elején a gyerekek egymás szabadon választott nevét még nem ismerik.
A mondó a következó szöveget mondja:
– Legyen az a… legyen az a… vella! (v. más.)
A harmadik rossz pont bejegyzése után az illető játékost arccal egy fának fordítják, s valakit megbíznak, hogy néhány méter távolságból a labdát háromszor jó erősen vágja a hátához. A büntetés elszenvedése után az illető kiesik, a többiek pedig folytatják a játékot.

Nádszeg, 1971 / Sándor László (36)

AKADÉ, BAKADÉ

A játék elején minden játékosnak 10 pontja van. Körbe állnak, egyikük kézbe fogja a labdát, a kör közepére megy, és ezt mondja:
– Akadé, bakadé… akadé, bakadé… Jancsi! (v. más.)
A név kimondásával egyidőben a labdát jó magasra feldobja, s a többiekkel együtt futásnak ered. A megnevezett játékosnak a labdát el kell kapnia. Ha a labdát sikerül még a levegőben elkapnia, akkor egy újabb játékos megnevezése után ő is feldobhatja és futhat. Ha a földről visszapattanó labdát kapja el, vissza kell mennie a kör közepére, ahol elkiáltja magát:
– Stopp!
Erre a szétfutó játékosoknak meg kell állaniuk. Akit a dobó eltalál, annak egy pontja lemögy”; ha mellédob, akkor ő veszít egy pontot.
A játék folyamán a pont nélkül maradó játékosokat a legtöbb ponttal rendelkezők „megsulkúják“. Ez úgy történik, hogy az illető játékost kezénél és lábánál fogva fölemelik, és fenekét valamihez hozzáverik. Előfordul egy másik büntetésforma is: az illető játékost egy
bizonyos helyre kiállítják, s mozdulatlanul kell tűrnie, hogy a többiek kb. 5 m távolságból a labdával egyenként hátba dobják.
A büntetés nélkül maradó játékos a győztes.

Jóka, 1971 / Mészáros Nándor (15), Szakáll László (15)

OKÓ-BOKÓ, KISKERTAJTÓ

A játékosok körbe állnak, egy a kör közepére megy, kezében kis labda. Ő mondja a szöveget:
– Okó-bokó, kiskertajtó… Budapest! (v. más.)
A név kimondásakor a labdát jóL a földhöz vágja. A megnevezett játékosnak el kell kapnia a labdát, és valakit meg kell vele dobnia.
A szövegmondó gyakran igyekszik a játékosokat megtéveszteni. Ilyen fogás az is, ha valamely játékos nevének csak a felét mondja ki, például: Prá…, aztán gyorsan egy másik nevet kiált: Moszkva (v. más)! Akit sikerül beugratnia, az rossz pontot kap.
Aki annyi rossz pontot kap, amennyiben megállapodtak, az kiesik a játékból. Aki a körből utolsónak marad, ismétlés esetén az lesz az új szövegmondó.

Pered, 1972 / Varga Ilona (15)

OKÓ-BOKÓ, KISKERTAJTÓ

A gyerekek körbe állnak, s a következő szöveget mondják:
– Okó-bokó, kiskertajtó…
Bizonyos idő elteltével a kör közepén álló játékos valakinek elkiáltja a nevét, és feléje dobja a labdát. A megnevezett játékosnak el kell kapnia (esetleg fel kell kapnia) a labdát, és a szétfutó gyerekek közül valakit meg kell vele dobnia. Mihelyt a kezében tartja a labdát, elkiálthatja magát:
– Állj!
Erre a futóknak meg kell állaniuk. Akit a dobó eltalál, az egy „záptojást“ kap. Ha nem talál el senkit, akkor övé a záptojás. Akinek öt tojása van, azt „kotlónak” nevezik és megbüntetik: le kell ülnie a földre, és kotkodákolnia kell.

Pered, 1972 / Bán Erzsébet (15), Horváth Mária (14)

OKÓBOKÓ

A gyerekek választanak egy „okóbokó“-t, majd körülállják. Mihelyt az okóbokó mondani kezdi az alábbi mondókát, a játékosok futásnak erednek:

Egy, kettő, három,
Okóbokó,
Kis kertajtó,
Állj!

A felszólításra mindenkinek meg kell állnia. A kit az okóbokó labdájával eltalál, az lesz az új okóbokó.

Vágsellye, 1971 / Barczi Károly (14)

GYŰJÖN HAZA

Körbe állnak, egy játékos a kör közepére megy, s ott sarkával mélyedést váj a földbe. Aztán ismételve mondogatja:
– Gyüjön haza… gyüjön haza… Pista! (v. más.)
A név kimondásával egyidejűleg a kezében tartott labdát jó magasra feldobja és félreáll. A megnevezett játékosnak a visszaeső, illetve a földről visszapattanó labdát el kell kapnia, és a szétfutó játékosok közül valakit meg kell vele dobnia. Ez úgy történik, hogy az illető játékos gyorsan a kör közepére áll, és elkiáltja magát:
– Állj! (v. Stopp!)
Erre a szóra minden játékosnak mozdulatlanná kell merevednie, mégpedig abban a testhelyzetben, amelyikben éppen a kiáltás pillanatában van. A dobó most már válogathat, hogy kire dobja a labdát, a biztonság kedvéért azonban általában a hozzá legközelebb álló játékost célozza meg. Akit a dobó eltalál, annak a szöveget mondó játékos beír egy pontot. Ha nem talál el senkit, ő kapja a pontot. A játékot általában 10 pontig játsszák.
Aki utolsónak marad a körben, az a győztes.

Diószeg, 1970 / Jánoska Edit (12)

FŐDOBÁLÓSDI

A játékosok körbe állnak, esetleg csoportot alkotnak. Mindegyiküknek megmarad a saját neve; előfordul az is, hogy nevüket számmal vagy népnévvel helyettesítik. Megegyeznek abban is, hogy először ki fogja feldobni a labdát. A kijelölt játékos a labdát a magasba hajítja, s közben valakinek elkiáltja a nevét, például :
– Kettes!
A megnevezett játékos elkapja a labdát, ő is feldobja, közben egy másik játékos nevét kiáltja. A játéknak ez a része addig tart, amíg valaki le nem ejti a labdát. Persze szándékosan is leejthetik. A visszapattanó labdát az illető játékos elkapja, és elkiáltja magát:
– Állj!
Erre a szétfutó játékosoknak meg kell állaniuk. Akit a dobó eltalál, annak „kint van egy élete“; ha nem talál el senkit, akkor ő vesztette el egy életét.
Aki elsőnek esik ki, az a „záptojás”. Ezt a többiek csúfolják:
– Fuj, de büdös vagy (v. más).
Aki másodiknak esik ki, arra ezt mondják:
– Ez má nem olyan büdös (v. más).
Aki legtovább tudja megtartani életét, az a győztes.

Vezekény, 1969 / Radványi Gábor (14)

FŐDOBÁLÓSDI

A gyerekek a labdát nem a levegőbe, hanem a háztetőre dobják fel, s a leguruló labdát kell a megnevezettnek elkapnia. Egyébként a játék menete és szabályai ugyanolyanok, mint
az előző változatnak.

Vezekény, 1969 / Radványi Gábor (14)

FŐDOBÁLÓSDI

A csoportban álló gyerekek közül valamelyik feldobja a labdát, közben egy játékost megnevez. A megnevezett játékosnak el kell kapnia a labdát, és a szétfutó gyerekek közül valakit meg kell vele dobnia. Mihelyt kezében van a labda, elkiálthatja magát:
– Állj!
Erre mindenkinek meg kell állania. A dobó a labda megszerzési helyéről dob. Akit labdával eltalál, az lesz az új dobó. Sikertelen dobás esetén a dobónak kell a labda után futnia; ahol a labdát felveszi, onnan kell újra dobnia. Közben a gyerekek – attól függően, hogy a játék elején miben egyeztek meg – állva maradnak, vagy tetszés szerint futkározhatnak.

Alsószeli, 1971 / Zsalkovics Erzsébet (13)

CSILLAG

Bármennyien játszhatják. A rendezetlenül álló gyerekcsoport egyik tagja jó magasra feldobja a labdát, s közben valakinek elkiáltja a nevét. Míg a labda a levegőben van, addig a játékosok futhatnak, mihelyt azonban földet ér, a megnevezett játékos – aki természetesen nem fut a többiekkel – elkiáltja magát:
– Csillag!
Erre a futóknak meg kell állaniuk, a megnevezett dobó pedig arról a helyről, ahol a labda földre esett, illetve ahonnan fölvette, valakire rádobja a labdát. Akit eltalál, annak „lent van egy élete“. Egy-egy játékosnak – a játék elején történt megegyezés szerint – általában három élete van. Aki tehát a harmadik életét is elveszti, kiesik a játékból.
A játék további részében a labdát mindig az előző dobás alkalmával megnevezett játékos dobja fel. Természetesen a labda feldobása után a többiekkel együtt ő is futásnak ered.
Aki a játékosok közül megmarad, az a győztes.

Zsigárd, 1972 / Domonkos Etelka (12)

TINTAFOSÓ

Kijelölnek egy bírót, aki egy papírdarabkára felírja a játékosok által választott neveket. (Például: Prága, Pozsony, pocik, varangy, cigány, Dezső, kovboj, deszka, stb.) Ezután körbe állnak, középen a labda. A körön kívül álló bíró a következő szöveget mondja: Tintafosó, tintafosó… pocik! (v. más.) A játékosok megtévesztése céljából néha olyan nevet is mond, ami nincs felírva, például: Csikmák! Aki a dobó „Stopp!“ kiáltására nem áll meg, vagy akit találat ér, rossz pontot kap. Pontot kap akkor is, ha a bírónak sikerül őt beugrasztania. Ha a dobó senkit sem talál el a labdával, vagy ellép a helyéről, ő kap rossz pontot.

Diószeg, 1970 / Horváth Mária (13)

Szerepváltó változata:

A „tintafosó“ és az általa megdobott játékos – miután a bíró beírta a neve mellé a rossz pontot – szerepet cserélnek.

Diószeg, 1970 / Balogh Olga (13)