Fekete, fehér

Gyarapodó fogócska – Kergetők és futók

Tetszés szerinti páratlan számban játsszák. Egymástól kb. 10 méter távolságra húznak a földre három párhuzamos vonalat. Az így kijelölt egyik térfélre fognak állni a „feketék“, a másikra a „fehérek“.

A játékosok két csoportra osztása általában sorsolással történik. Két játékos kiválik a többiek közül, egyikük egy fadarabkát vagy kavicsot vesz a kezébe, s kezét háta mögé téve egyik markában elrejti a tárgyat. Ezután ökölbe szorított kezét kereszt alakban előrenyújtja, és megkérdezi a másiktól:
– Melyik kő, az üres vagy a teli?
A kérdezett játékos erre tetszés szerint felel, például:
– Üres – aztán ráüt a feléje nyújtott öklök egyikére. Ha felelete helyesnek bizonyul, ő választhat csapatnevet és térfelet, ha tévedett, akkor ez a jog a társát illeti.
A csapatnevek eldöntése után a csapat tagjainak kisorsolása következik. Ez szintén a leírt módon történik. A kérdező játékos, mielőtt folytatná a sorsolást, megismétli:
– Enyim a teli, tied az üres.
Ez azt jelenti, hogy ahányszor a kézre ráütő játékos arra az ökölre üt, amelyikben benne van a tárgy, a tárgyat rejtő játékos választhat a csapatába játékost; ellenkező esetben ellenfele választ.
A csapatok kialakításának van még egy másik módja is: egy játékos a kezét oldalsó tartásba teszi, s a többiek a kinyújtott karok mögött sorakoznak fel. Ha már mindenki beállt a sorba, a háttal álló játékos megnevezi az egyes csapatokat, karjait leengedi, megfordul, és a kijelölt játéktéren kívülre áll. Ő lesz a játékvezető.
Ezután az ellenfelek a térfeleket elválasztó vonal mentén felsorakozva egymással szembeállnak, s egyik lábukat kissé előreteszik, futásra készen. A játékvezető feladata rendszertelenül megnevezni a csoportokat, például:
– Fehér!
Erre a fehérek csoportja kergetni kezdi a feketéket, de csak a térfél végét jelölő vonalig futhatnak utánuk. Tehát az a „fekete“, aki a vonalon átfutott, már biztonságban van. Akiket a feketék térfelén sikerül a fehéreknek elkapniuk, azokat magukkal viszik, és beveszik a csapatukba fehérnek. Ha a játékvezető „feketé”-t mond, természetesen a fehéreknek kell futniuk a feketék elől. A játékvezető a fehéren és a feketén kívül néha más színneveket is mond, hogy a csapatokat megtévessze.
A játékot az a csapat nyeri meg, amelyiknek sikerül az ellenfél minden játékosát a saját csapatába beolvasztania.

Diószeg, 1970 / Hornyánszky István (12), Pethő László (12)

VÁLTOZATOK:

A két csoport között húznak egy felezővonalat; a csoportok tagjai saját térfelükön bármilyen messzire futhatnak a fogók elől.

Vezekény, 1967 / Molnár Katalin (11)

PIROS, KÉK

A vonal egyik oldalán felsorakozó játékosok a „pirosak“, a másik oldalon levők pedig a „kékek“. A játékosok száma mindkét csapatban egyenlő. Egymásnak háttal állnak, kezüket testük mellett egyenesen tartják. Ezután a kívül álló játékvezető megnevezi az egyik csapatot, például: – Piros! – Erre a pirosaknak minél többet el kell kapniuk a futásnak eredő kékek közül, ide a vonalon nem szabad átlépniük. Nem elég csak megérinteni, meg is kell fogni a játékost. Akit elkapnak, az kiesik a játékból. A kékek megnevezése esetén a pirosak futnak. A játékosok megtévesztése céljából a játékvezető a két csapatnéven kívül időnként más színnevet is mond. Az a csapat győz, amelyiknek sikerül az ellenfél minden egyes tagját kiállítani a játékból, illetve ha a játékot valamely oknál fogva hamarább fejezik be, amelyik csapatban több játékos marad.

Diószeg, 1970 / Magyarics Mária (12), Ruman Anna (14)