Én, Jancsi
Fiúk, lányok együtt is szokták játszani, általában a szabadban. Kört alkotva leguggolnak, aztán mindegyikük választ magának egy virágnevet, s azt hangosan megmondja. Gyakran választott nevek a tulipán, ibolya, labdarózsa, százszorszép, kék nefelejcs, hóvirág stb.
A guggolók közül egyiknek ,,Jancsi“ a neve; megválasztása kiszámolással vagy kijelöléssel történik.
A játékot mindig Jancsi kezdi a következő hívogató szöveggel:
– Én, Jancsi, csík nélkül a homlokomon, híllom tulipánt (v. más), csík nélkül a homlokán.
Ezután a tulipán nevű játékos mondja el a szöveget, s akit megnevez, az fotytatja a hívogatást. A továbbiak során a játékosok a leírt módon hívogatják egymást. Aki a szövegben hibát követ el, az általa hívott játékostól egy jelet kap. Ez úgy történik, hogy az illető játékos odalép hozzá, és arcának valamely részére golyóstollal (v. mással) rajzol egy csíkot, pontot, gombot, csillagot, keresztet, kockát (négyzetet), háromszöget vagy kört. Ilyen esetben a hívogatást mindig Jancsi kezdi újra, illetve folytatja. Ha a szövegben Jancsi követ el hibát, ő és jelet kap, mégpedig attól a játékostól, akit hívni szeretett volna.
A hívogató szöveg megfogalmazása, főleg ha a játékosoknak már van két-három jelük is, elég nehéz feladat. Előfordul például ilyen szövegvariáns is:
– Én, labdarózsa, csíkkal a homlokomon, ponttal az ajkamon, gombbal a bal arcomon híllom Jancsit csíkkal a bal fülén, kereszttel az ajkán, csillaggal a homlokán.
Természetesen a játékosoknak nem szabad eltakarniuk az arcukat.
Egy-egy játékosnak legtöbb három jele lehet; aki negyedszer is hibázik, az kiesik a játékból. Aki utolsónak marad a körben, az „nyerett“, s a játék ismétlésekor ő lesz a Jancsi.
Diószeg, 1970 / Ábrahám Júlia (12), Sípos Rozália (13)
