Egy kisleány Pozsonyba

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Egy kisleány Pozsonyba,
Selymet lopott a boltba.
Ezt a boltos megtudta,
Összevissza pofozta.
Jaj, ne bántson, boltos úr,
Mert az apám földesúr.
Ha az apád földesúr,
Selymet lopni ne tanulj!

Jóka, 1971 / Sebők Jánosné (37)

Egy kisasszony Pozsonyba,
Selymet lopott a boltba.
Ezt a boltos megtudta,
A pincébe csukatta.
Boltos úr, boltos úr,
Ne csukasson pincébe,
Hisz az apám földesúr.
Ha az apád földesúr,
Selymet lopni ne tanulj!

Sókszelőce, 1972 / Verseghy Gyuláné (35)

Gágyor József megjegyzése:

1975 júliusában egy kirándulás alkalmával arra figyeltem fel, hogy tallósi és vezekényi kirándulótársaim közül egynéhányan a Cigányasszony sátora (Lengyel Miska verse és zenéje) kezdetű magyar nótában az „Én a vajdát nem bánom, Csak a lányát sajnálom“ szövegrész helyén tréfás jelleggel a következő betétet éneklik:

„Egy kisasszony Pozsonyba,
Selymet lopott a boltba.“