Cincin, Bumbum

Közkedvelt játék. Tetszés szerinti számban játsszák. A játék elején a gyerekek kijelölik a három főszereplőt: „Cincint“, „Bumbumot“ és a „súgót“. Cincin és Bumbum a többiekkel, akik a súgó bal oldalán sorban ülnek, négy öt méter távolságra szembeállanak. Közben a súgó mindenkinek súg egy azonos előtagú vagy azonos jelzővel ellátott nevet, például: aranyhal, aranygyűrű, aranykörte, aranykirályfi stb. Az előtagot, illetve a jelzőt a súgó hangosan megmondja. Ennek befejeztével a súgó először Cincint, majd Bumbumot szólítja. A játék folyamán a megnevezettek egymást váltogatva lépnek a súgó elé. A párbeszéd a következő:
– Cincin!
– Itt vagyok (előlép).
– Mit kereső?
– Fiaimot.
– Milyen nevűt?
– Aranyszoknya.
– Kiröpűt a ablakon (v. más).
Cincin – minthogy az általa mondott név a játékosok között nem szerepel – visszamegy a helyére, a súgó pedig Bumbumot szólítja:
– Bumbum!
– Itt vagyok.
– Mit kereső?
– Fiaimot.
– Milyen nevűt?
– Aranyszíva.
– Megették (v. más).
Ha sikerül a szereplő nevek valamelyikét eltalálni, a párbeszéd befejező része a következő:
– Aranyhal.
– Itt van.
A megnevezett játékosokat Cincin és Bumbum magukkal viszik.
A két találgató között versengés alakul ki. Mindegyikük azon igyekszik, hogy több játékost szerezzen, mint a társa. Közben a megszerzett játékosok haza is szökhetnek. Ez úgy történik, hogy a súgó odamegy Cincin vagy Bumbum elé, s füllent neki valamit, például:
– Asszonyka (v. nénike), fut a tej (v. lopják a cseresnyét, a szívát stb.)!
Erre a megszólított játékosnak kötelezően pár lépést kell tennie a súgó által mutatott irányba, közben a felügyelet nélkül maradó megszerzett játékosok – ha éppen kedvük tartja – visszafuthatnak a többiek közé a súgó oldalára. Ha az illető találgatónak sikerül őket elkapnia, mielőtt „hazaértek“ volna, a szökevények visszakerülnek hozzá. Akiknek a szökés sikerült, azoknak a súgó az érvényben levő előtaggal vagy jelzővel új nevet ad.
A játék a leírt módon addig folytatódik, míg a súgó mellől el nem fogynak a játékosok. Ha a játék befejezését meg akarják gyorsítani, a gyerekek közül kevesebben vagy senki sem vállalkozik a szökésre.
Ha a játékot elölről kezdik, a súgó mindenkinek új nevet keres.
A nevek előtagjaként (jelzőjeként) leggyakrabban még a következő szavak fordulnak elő: ezüst, gyémánt, ángyal (haj, szem, láb, baba, kocsi stb.), kék (nefelejcs, hal, szíva stb.), piros stb.

Nagymácséd, 1971 / Gál Margit (12), Lancz Éva (9), Miklós Tibor (12)

VÁLTOZATOK:

VIRÁGOZÁS

A játék szereplői a „súgó“, az „angyal“, az „ördög“ és a „virágok“. A játék elején a virágok még nem tudják, hogy a két játékos közül melyik az angyal és melyik az ördög. A virágok sorban állnak vagy guggolnak. A két játékos közül megjelenik az egyik, és ezt mondja:
– Angyal a kőkereszten, ördög a vasvillán!
A súgó megkérdezi:
– Mit kívánsz?
– Én kívánok egy rózsát (v. mást) – mondja az angyal, illetve az ördög.
Ha olyan virágot mond, amilyen van, akkor a megnevezett virág a vevő háta mögé áll. Mindaddig kérhet, míg olyan nevet nem mond, amilyen a csoportban nem fordul elő. Ezután jön a másik játékos, aki a vásárlást az előbbihez hasonló módon folytatja. Ha már nincs több virág, akkor a játékosok felfedik a nevüket. Az angyal elkiáltja magát:
– Angyal a kőkereszten!
Az ördög szintén:
– Ördög a vasvillán!
A virágok csak most tudják meg, hogy kinek a háta mögé kerültek, tehát, hogy angyalok vagy ördögök lettek-e. Ezután az ördögök csipkedni, verni, kergetni kezdik az angyalokat, akik persze nem hagyják magukat. Ha a játékot ismételni akarják, új súgót, angyalt és ördögöt jelölnek ki.

Vágkirályfa, 1972 / Vincze Veronika (15)

VIRÁGOSDI

A változat szereplői a „gazdasszony“, az „angyal“ (Bum-bum), az „ördög“ (Tin-tin) és a „virágok“. Az ördög és a gazdasszony közti párbeszéd a következő:
– Tin-tin-tin! (jön)
– Ki az a Tin?
– Az ördög.
– Mit keres?
– Virágot.
– Milyet?
Erre az ördög mond egy virágnevet. Ha van olyan nevű virág a játékosok között, akkor azt magával viszi, ha nincs, a gazdasszony ezt mondja:
– Ki szállt a kíményen.
Az angyal és a gazdasszony közti párbeszéd:
– Bum-bum-bum! (jön)
– Mi az a Bum?
– Az angyal.
– Mit keres?
Stb.

Boldogfa, 1972 / Szabó Valéria (15)

VIRÁGVÁSÁRLÁS

A változat szereplői az „angyal“, az „ördög“, az „árusító“ (v. „súgó“) és a „virágok“. Az árusító minden virágnak a fülébe súgja a nevét. Ha ez megtörtént, megjelenik az angyal és az ördög. A párbeszéd a következő:
Angyal:
– Angyal a kőkereszten!
Ördög:
– Ördög a vasvillán!
Angyal:
– Kérek szép tulipánt (v.mást).
Árusító:
– Kiszaladt a kulcslukon.
Ördög:
– Kérek szép gyöngyvirágot (v. mást).
Árusító:
– Tessék.
Az angyal és az ördög felváltva kérnek virágot. A megnevezett virágok az angyal, illetve az  ördög háta mögé állnak. A kinek több virágot sikerül megneveznie, az a győztes. Ha az angyal a győztes, virágaival együtt jól meghajszolja az ördögöt és társait.

Boldogfa, 1972 / Kohúth Mária (15)

VIRÁGVÁSÁR

Szereplői az „eladó“, az „angyal“, az „ördög“ és a „virágok“. Az angyal és az eladó párbeszéde:
– Jó napot kívánok! Van virága?
– Igen. Tessék választani.
– Petúnika (v. más). Stb.
Az ördög és az eladó párbeszéde:
– Urgum-burgum vasvella, van virága?
– Van. Tessék választani.
– Jégvirág (v. más). Stb.
Az angyal és az ördög felváltva jönnek vásárolni. Minden alkalommal három virágot kérhetnek. Ha már minden virág elfogyott, a két csoport összeméri az erejét. A csoportok külön-külőn derékfogással sorba állnak, majd egymással szembefordulva a sorfőn álló vásárlók összeakasztják a kezüket, és húzzák egymást. Előfordul az is, hogy kötelet húznak.
Amelyik csoport elhúzza helyéről a másikat, az a győztes.

Farkasd, 1971 / Ladics Erzsébet (13)

ÁLLATVÁSÁR

Ugyanúgy játsszák, mint az előző változatot, csak a játékosok virágnevek helyett állatneveket kapnak.

Farkasd, 1971 / Ladics Erzsébet (13)

CIM-CIM, BOM-BOM

Szereplői a „kertész“, az „angyal“, az „ördög” és a „virágok“. Először az angyal jön. Még kint van, amikor a kertész meghallja a lépteit, és kiszól:
– Cim-cim, Bom-bom, ki van kint?
Az angyal bejön, megnézi a virágokat és kér belőlük:
– Kérek egy aranyos rózsát (v. mást).
– Csak egyszer kérhet.
Ha „rossz“ nevet mondott, akkor kimegy és jöhet az ördög. A kertész újra kiszól:
– Cim-cim, Bom-bom, ki van kint ?
Erre bejön az ördög és ő is kér egy virágot:
– Kérek egy fekete tulipánt (v. mást). Stb.

Vága, 1971 / Puskás Veronika (15)

ÖRDÖG ÉS ANGYAL

Az „asszony“ és az „angyal“, illetve „ördög“ párbeszéde a következő:
– Ki van kint ?
– Angyal az aranypálcájával.
(Vagy: – Ördög a vasvellájával.)
– Tessék bejönni. (Bejön.)
– Jó napot!
– Jó napot kívánok! Mit szeretne?
– Virágokat.
– Tessék választani.
Erre a vevő háromszor kérhet.
Például:
– Gyöngyvirág van?
– Kiszárodt a kertömből.
– Hóvirág van?
– Tessék.
A virágokkal távozó angyal, illetve ördög az asszonytól mindig elköszön:
– Viszontlátásro, köszönöm szépen a virágot (v. virágokot).
– Szivesen, viszontlátásro!
Amikor az utolsó virág is elfogy, az ördögök „ellopják“ az asszonyt; a többiektől néhány lépésre elvezetik, és vagy egyedülhagyják, vagy megkérdezik tőle, hogy mi akar lenni: ördög-e vagy angyal. Az asszony általábán az angyalokhoz szegődik. Ezután az ördögök kergetni kezdik az angyalokat; akit sikerül megfogniuk, azt jól „megcsipödik“. A megcsipkedett angyalok az ördögök segítőivé lesznek, velük együtt kergetik az angyalokat. Ha már minden angyal ördöggé lett, a játék véget ér.

Jóka, 1971 / Bittera Margit (14), Czére Emília (14), Szíjjártó Viola (14)