Január 28-án a Magyar Kultúra Napját ünnepeltük. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját.
Szép gesztus, ha ezen a napon kifejezzük tiszteletünket és hálánkat azért, hogy vannak, akik éltetik, tovább adják, és új csodákkal gazdagítják magyar nemzeti kultúránkat itt, a Felvidéken is.
2014-ben szerveztük meg először Dunaszerdahelyen ezt az ünnepélyt. Ezen a napon 10. alkalommal gyűltünk össze Hodosban.
Ehhez a jeles eseményhez kötődik a Csallóközben Nemeshodosban a Csallóköz Kultúrájáért Közművelődési Díj átadása is..
De ez az év is különleges és kivételes. A díjat abban az évben adtuk át, amikor Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, a Himnusz befejezésének a 200. évfordulóját, a magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja Madách Imre születésének szintén a 200. évfordulóját ünnepeljük. Abban az időben senki sem gondolta, hogy az 1823-as év milyen jelentős személyek életének és események kezdete.
Rendezvényünket megtisztelték jelenlétükkel Jankovics Gyula a Pozsonyi Magyar Nagykövetség képviseletében, Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke, Balódi László, Gányovics Júlia, Bóna Zsuzsanna és Bögi Ferenc polgármesterek, Csemadok OT, TV, EB, alapszervezetek vezetői tagjai és képviselői.
Kultúrműsorban felléptek – Hodosi Citera Együttes, a Megmaradásunkért Népdalkör, A Nagyabonyi Citera Együttes, a Nagyabonyi Csillagfürt Népdalkör és Nagy Edit Hodosból.
A Csallóköz kultúrájáért díját kapták – Csallóköznádasi alapszervezet, Nagyabonyi Citera Együttes, Fóthy János Somorjáról, Patócs Károly Nagyabonyból és Patócs József Nemeshodosból.
Máig igaz, hogy a nyelv lelkünk lelke, egyéniségünk legfőbb formálója.
A magyar kultúra napján ünnepeljünk abban a szellemben, hogy hinni tudunk önmagunkban, nemzetünkben, és a magyar emberekből ki nem alvó tűzben. Ne csak e jeles napon tegyünk anyanyelvünk továbbadásáért, szülőföldünk fel nem adásáért, népünk, nyelvünk és a világ harmóniájáért! Ha ezen intelmek szerint igyekszünk cselekedni, mindannyian tettünk valamit azért, hogy gyarapodó magyar közösségeinkben – legyenek azok a világ bármely pontján – a jövőben is összetartó, igaz szeretettel ünnepelhessünk.
