Zsigmondy Adolf

* Pozsony, 1816. szeptember 24. – † Bécs, 1880. június 23. / orvos, fogász,
egyetemi magántanár

Az elemi iskolát Pozsonyban, Szakolcán (a szlovák nyelv elsajátítása végett) és Komáromban végezte. Itt Jókai Mór szüleinél lakott. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban fejezte be, ezt követően három évig a pesti egyetem orvosi karának hallgatója volt. 1837-ben Bécsbe ment, ahol 1840-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1840–1847 között segédorvosként működött a császárvárosban, 1848-ban a lipótvári fegyház főorvosává nevezték ki. 1856-tól ismét Bécsben praktizált mint a császári és királyi közkórház főorvosa. Fogorvosként is jeleskedett, ebből a tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták a bécsi egyetemen. Elsők között alkalmazta az éternarkózist a fogászatban Európában. Bevezette a fogséma keresztjelzését. Tanulmányt írt a fogak érintkezési felszínének kopásáról. Német és magyar nyelvű szaklapokban számos dolgozatot publikált. Két fia közül az idősebb Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. – 1885. augusztus 6.) orvos, híres hegymászó volt, aki az Alpokban vesztette életét. A fiatalabb Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. április 1. – Göttingen, 1929. szeptember 23.) Nobel-díjas (1925) kolloidkémikus volt.

Főbb művei:
Synopsis fontium medicatorum Hungariae, 1840;
Die Schweissbarkeit des kalten Goldes und das Plombiren mit Krystallgold, 1860;
Ueber eine neue galvanische Batterie für Zahnärzte, 1860;
Die galvanokaustische Operationsmethode, 1860;
Ausstellungsobjekte des Primararztes Dr. A. Zs. in der Collectivausstellung des österr. Unterrichtsministeriums auf der Weltausstellung Wien, 1873.