Tóth Elemér
* 1940. január 14., Hanva, – † Pozsony, 2018. február 15. / költő, író, műfordító, szerkesztő.
1940. január 14-én született a gömöri Hanván. Tornalján érettségizett, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–testnevelés szakon tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1961-től a Szabad Földműves, az Új Ifjúság, majd a Tábortűz szerkesztője, később főszerkesztője. 1959-től publikált rendszeresen; műfordítóként elsősorban kortárs szlovák írók műveit ültette át magyarra.
1981-ben elnyerte a Madách Imre-díjat, 2008-ban neki ítélték a Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díjat.
Főbb művei:
A halak mélyben úsznak (versek, 1965); Ketten (versek, 1966); Kérgek(versek, 1969); Sárga, mint a Nap (elbeszélések, 1975); Csillagménes (gyermekversek, 1976); Tegnapelőtt, kiskedden (gyermekversek, 1982); Szivárvány(gyermekversek, 1996); Mese az aranykalapácsról (mesék, 2002); Tölgyek (versek, 2007); Magányom erdejében (versek, 2010); Keserű leltár (versek, 2010).
