Tok Béla
* Lakszakállas, 1936. május 15. – † Komárom, 1993. március 17. / tanár, helytörténész,
muzeológus
Komáromban érettségizett 1955-ben. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1959-ben magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1959-1969 között előbb Zselizen, majd Dunaszerdahelyen volt gimnáziumi tanár. 1969–1988-ban a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa volt. 1989-től korai haláláig különböző komáromi iskolákban tanított. Helytörténészként elsősorban a Komáromi járás településeinek múltját kutatta, muzeológusként a régi fegyverekkel, a komáromi erődrendszerrel, valamint a komáromi céhek, mesterségek, egyletek és iparos-szervezetek történetével foglalkozott. Eredményeit felvidéki magyar lapokban (Hét, Irodalmi Szemle) és az Új Mindenes Gyűjteményben közölte. A mátyusföldi és a Duna menti vízimolnárokról cikksorozatot írt a Hétbe (1987/17–25. sz.).
Főbb művei:
A komáromi járás (társszerző), 1982;
Komáromi kereskedelem a 16. és a 17. században, 1985;
A komáromi szabók céhkönyve, 1987.
