Tallós-Prohászka István
* 1896. november 8. Somorja, † 1974. november 10. Rónafő, Magyarország / festőművész, publicista.
Az I. világháorúban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920-1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szlovákiai magyar kulturális életben (többek közt alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak), bekapcsolódott a Sarló mozgalomba. Expresszív figurális kompozíciói szatirikusan és kritikusan szemlélik a társadalmat. Legjobb képei társadalmi freskók a visszásságokról (Idegenek, A céda, Nyúzzák a földet, Piac). Rendszeresen kiállított, munkásságát a műkritika elismerőleg figyelte. Pain álnéven művészeti, ill. politikai cikkeket, valamint karcolatokat publikált csehszlovákiai magyar lapokban (A Reggel, Az Út, Magyar Újság, Magyar Nap, Csehszlovákiai Népszava). Regénye és rövidebb prózai írásainak nagy része kéziratban maradt. 1928–1937 között több könyvet illusztrált. 1935-ben elnyerte a CSMTIMT aranyérmét. 1947-ben Mosonmagyaróvárra telepítették.
Sírja az óvári temetőben található. Halála után Somorja városa a Helytörténeti Múzeumban Tallós Prohászka István-emlékszobát rendezett be képeiből a művészre emlékezve. Legtöbb műve itt található, viszont további alkotásai megtalálhatóak még a pozsonyi és prágai galériában, valamint a Hansági Múzeumban. Jéghordás című festménye a prágai Modern Galéria tulajdonában van. Mosonmagyaróváron utcát is elneveztek róla. A somorjai Városi Művelődési Házban róla nevezték el a képtárat.
Irodalom:
– Szalatnai Rezső: Prohászka Tallós István képei (In: Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969)
– Szíj Rezső: Prohászka Tallós István (1979)
