* Pozsony, 1886. jan. 6. – † Pöstyén, 1956. febr. 20. / költő, író, szerkesztő
Iskoláit szülővárosában végezte, Bp.-en bölcsészetet, Po.-ban jogot hallgatott, uott doktorált államjogból. Egyetemista korától publikált verseket, tárcákat, esztétikai vonatkozású cikkeket a helyi lapokban. 1914- től a po.-i Egyetemi Könyvtár dolgozója, 1919-től igazgatóhelyettese volt. Megszűnéséig (1918) munkatársa a Westungarische Grenzboténak és a Felsőmagyarországi Híradó jogutódaként megjelenő Híradónak (1922– 1937), 1920–1921-ben kiadója és szerkesztője az eleinte erősen provinciális, később (Mécs, Márai, Szvatkó, Tamás Mihály írásai révén) javuló színvonalú Tavasz c. irodalmi lapnak.
Költészetét a klasszikus versformák iránti érzék, a sejtelmes hangulatok, a természeti motívumok kedvelése és konzervatív világszemlélet jellemzi. Vérbeli lírikusnak tartotta magát, de csak szerelmi tematikájú verseiben haladta meg helyenként a szlovákiai magyar líra átlagát. Más műfajokkal is próbálkozott. Vajda Ernővel közösen írt zenés színdarabjai, tárca-novellái (Ez Pozsony!, 1912; Pressburgtól Pozsonyig, 1914) sikert arattak a helybeli közönség körében. A Híradó folytatásokban közölte A szivárványhíd c. regényét. A Princessin Traulieb c. dal- és táncjátékát Fischer Károly zenésítette meg.
Művek: A szivárványhíd, r., Híradó 1925; A knídoszi lány, v., 1929.
Irodalom: Fejek. Csehszlovákiai magyar írók arcképalbuma, 1929; Sz. G. K., Híradó 1936. jan. 5.; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.
Sz. Z.
