Szepessy József

* Nyitra, 1891. július 7. –  † Budapest, 1958. március 24. / geodéta, mérnök

Apja, idősebb Szepessy József is mérnök volt, az Állami Földmérés szolgálatában eredményesen tevékenykedett. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, majd Oltay Károly (1881–1955) tanársegédje lett. Részt vett a Duna-völgyi Lecsapoló Csatorna építésében. Ezt követően a Délivasút pályafenntartási osztályán működött. 1923-tól magánmérnöki tevékenységet folytatott, irodáját az 1949-es kényszerállamosításig működtette. Foglalkozott földméréssel, tagosítással, birtokrendezéssel, út-, vasúttervezéssel, városméréssel, stb. 1949-től haláláig a budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főmérnöke volt. Jelentős eredményeket ért el geodéziai műszerek, térképező, rajzoló felszerelések szerkesztésével; tangens távmérőjét (tahiméterét) korszerűsítve ma is gyártják. Egy poláris koordináta-felrakó és a Gamma-Duplex szögprizma is az ő alkotása. A Földmérési és birtokrendezési enciklopédia (szerkesztő: Fasching Antal, Budapest, 1919) munkatársa volt.

Főbb művei:
A tahimetria fejlődése és a Szepessy-féle új tahiméter (Geodéziai Közlemények), 1927;
Új típusú polárkoordinátagraf (Geodéziai Közlemények), 1937;
Egyetemes polárfelrakó és alkalmazásai (Földmérési Közlemények), 1952.