* Tornalja, 1964. márc. 26. / költő, publicista
Saját bevallása szerint 53 munkahelye volt, jelenleg az Új Szó regionális tudósítója. Részt vett az Iródia mozgalomban, ill. a Fiatal Írók Körének is az egyik kulcsfigurája volt.
1979-ben kezdett publikálni. Korai költészetére a József Attila-i indíttatású költészetesztétika volt markáns hatással, mely erőteljes szociális érzékenységgel is párosult. Lírai állapotrajzai olykor az irónia és a groteszk eszköztárát is kiaknázzák, első kötetének kulcsmotívuma a bizonytalanság és a határhelyzetek megjelenítése. Költészete a 2000-es évek tájékán erőteljesebben klasszicizálódik, konzervatívabbá válik, s a groteszk játékosságba hajló önreflexivitásnál jelentősebb hangsúlyt kap a közösségért való aggódás, a szülőföldélmény, a nemzetiségi sorskérdések, történelmi kataklizmák, az egyéni istenélmény tematizálása, ill. egyfajta messianisztikus költőszerep felvállalása. Az alkalmi és közéleti lírát is műveli. Költeményei egyéni, sajátos versnyelvét a verselési rendszerek rapszodikus, egymásba játszott zenéje adja. Prózaíróként elsősorban a rövid, esszéisztikus, költői prózát műveli, jegyzet- és glosszaíróként is jelentős. Munkái jobbára a hazai irodalmi fórumokon látnak napvilágot. Számos antológiában szerepelt.
Művek: Tenger, v., 1996; Sziget, v., 2002; Forgácsok, publ. írások, Losonc 2004.
Irodalom: Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), II., 2001; Csanda Gábor: Sziget, tenger nélkül, ÚSZ Könyvjelző, 2002/2; Cselényi László: A „Sziget” ürügyén, ÚSZ Könyvjelző, 2003/4; Mizser Attila: A sziget öröme, ÚSZ Könyvjelző, 2003/6.
Cs. S.
