Szász Ottó
* Alsószúcs, 1884. december 11. – † Montreux/Svájc, 1952. szeptember 19. / matematikus
1903–1907 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen tanult. Az 1908-as évet Göttingenben töltötte. 1911-ben doktorált Budapesten. 1911-től 1914-ig Párizsban, Münchenben és Göttingenben folytatta tanulmányait. 1914-ben Frankfurt am Mainban, majd 1917-ben Budapesten egyetemi magántanár lett. 1920-tól Frankfurtban professzor, 1930-ban König Gyula-díjat kapott. 1933-ban a fasiszta rendszer elmozdította állásából. Ekkor meghívták vendégprofesszornak a Massachusetts Institut of Technologyra (Cambridge, USA). 1935-ben az Institut for International Education megbízásából különböző egyetemeken adott elő. 1936-ban a Cincinnati Egyetemre került kutató-előadói ösztöndíjjal, 1943-ban az egyetem továbbképző intézetének, majd 1947-ben az egyetemnek a tanára. Kutatási területei: determinánsok, lánctörtek, hatvány- és Dirichlet-sorok, trigonometrikus polinomok, szummabilitási módszerek, ultraszférikus polinomok és Bessel függvények. Svájcban üdült, amikor szívroham végzett vele. Írásai összegyűjtve halála után jelentek meg:
Collected mathematical papers (New York, 1955).
