* Nagymihály, 1885. december 12. – † Jászvásár (Románia), 1945. augusztus 22. / geográfus, térképész, barlangkutató
A budapesti tudományegyetemen Lóczy Lajos (Pozsony) tanítványaként geográfiát végzett. 1909-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1918-tól a pozsonyi Erzsébet Egyetemen a földrajzi tanszék tanársegédje volt. Az I. vh. után a budapesti tudományegyetemen a térképezés és a morfológia tanára lett. Emellett a Honvéd Térképészeti Intézetben tereptant és térképolvasást tanított. 1927-től tényleges katonai szolgálatba lépett és térképész-alezredesként esett orosz fogságba 1944-ben és a fogolytáborban halt meg. Jelentős földrajzi, térképezési munkái mellett kiemelkedő a magyar föld felszínformáinak feldolgozásában végzett elméleti és gyakorlati tevékenysége, de úttörő volt a barlangkutatás terén folytatott munkássága is. Ő volt az első képzett szakember, aki az ország egy-egy nagyobb területét bejárva leírta és feltérképezte az ott található barlangokat.
Megkezdte a magyar barlangok nyilvántartását. 1910-ben Zemplén megye barlangjait, 1911-ben az Abaúj-gömöri karsztvidék 77 barlangját, 1912-ben a Vargyas-szurdok, majd 1913-ban Bajmóc környékének barlangjait dolgozta fel.A szakmai nevezéktan megalkotásához a népi kifejezések összegyűjtését javasolta, melyhez az Erdélyben hallottak feljegyzésével mutatott példát. Jelentős volt oktatómunkája. Írásai 1906-tól kezdődően több ismeretterjesztő és szakfolyóiratban láttak napvilágot. 1927-ben kiadott Térképolvasás című könyve a Testnevelési Főiskola tankönyve lett. Részt vett a hazai turistajelzések kialakításában. Munkatársa volt több turistakalauznak, társszerkesztője a Föld és Ember című munkának is. Az első tudományos barlangkutató szervezetnek, a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának, majd az önálló Magyar Barlangkutató Társulatnak is alapító tagja volt.
Főbb művei:
Zemplén megyei barlangok és sziklaodúk, 1910;
A Vargyas szurdoka, 1912;
Előzetes jelentés az 1911. év nyarán az Abaúj-gömöri barlangvidéken végzett barlang kutatásokról, 1912;
A homoródalmási barlangrendszer és kialakulása, 1913;
Bajmóci barlangok, 1915;
Gömör–Tornai-karszt hidrológiája, 1923.
