* Galgóc, 1831. január 12. – † Magyaróvár, 1917. március 27. / mezőgazdasági szakíró
Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban és Pozsonyban végezte, majd a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt, ezt követően Bécsben tanult jogot és bölcsészetet. 1854–1856-ban elvégezte a magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetet. Rövid ideig gazdatiszt volt, majd a budapesti József Nádor Műegyetem (Politechnikum) újonnan alakult gazdasági és erdészeti tanszékére nevezték ki. 1867-ben egy nyugat-európai tanulmányutat követően a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet igazgatója lett. 1866–1867-ben az Erdészeti és Gazdasági Lapok Közlönyének a szerkesztője is volt. 1872-ben megalapította és 16 éven át szerkesztette a Gyakorlati Mezőgazda c. folyóiratot. 1874-ben az akadémiai rangra emelt magyaróvári intézethez helyezték át a mezőgazdasági üzemtan és erdészettan tanszékre.
Főbb művei:
Az okszerű juhtenyésztés elvei,1864;
Gazdasági talajisme, vagy a termőföld eredete, minősége, ereje és osztályai, rövid bevezetéssel a növényélettanba, 1865;
A gazdasági szakképzés, 1868;
A hazai gazdasági felsőbb tanintézetek szervezésének kérdéséhez, 1869;
Az okszerű talajmívelés elvei és szabályai tanulók és gyakorló gazdák számára, 1871; Emlékirat a hazai gazdasági tanügy tárgyában,1874; Mezőgazdasági üzlettan tudományos és gyakorlati alapon, 1881;
Az okszerű gazdálkodás rendszere, 1881;
Egyszerű és kettős számvitel alapvonalai, 1883;
Gazdasági becsléstani, 1885.
Fia, ifj. Sporzon Pál (Buda, 1867. augusztus 29. – Budapest, 1917. december 4.) ugyancsak mezőgazdász és szakíró volt, egyidőben Pozsonyban is folytatott középiskolai tanulmányokat.
Szakterülete a mezőgazdasági géptan volt.
