Segner János András

* Pozsony, 1704. október 9. – † Halle, 1777. október 5. / orvos, matematikus, természettudós, egyetemi tanár

Alsóbb iskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrben végezte. A felsőfokú stúdiumokat 1724-ben kezdte a debreceni Református Kollégiumban. Fizikatanára valószínűleg Szilágyi Sámuel volt. 1725-ben Jénában az orvosi szakra iratkozott be, de fizikát és matematikát is hallgatott. Tanulmányait 1729-ben fejezte be és 1730-ban orvosdoktori oklevelet szerzett. Még ebben az évben Pozsonyban orvosi gyakorlatot kezdett. 1731-ben Bél Mátyás ajánlására Debrecen városi orvosa lett. De már a következő esztendőben, 1732-ben meghívták Jénába magántanárnak148, 1733–1755 között a fizika, a matematika és a kémia tanára a göttingeni egyetemen, de tagja az orvosi fakultásnak is. 1748–1754 között megszervezte az egyetem csillagvizsgáló intézetét, maga is végzett észleléseket, melyek eredményeit közzétette. 1755-től Halléban fizika- és matematikatanár, de csillagászati előadásokat is tartott. A matematikai meteorológia megalapítójának is tekintik. Sokoldalú munkásságának legjelentősebb eredményeit a fizikában, ezen belül a merev testek és a folyadékok mechanikája terén érte el. A pörgettyű elméletével kapcsolatos tanulmánya a forgó merev test Euler-féle mozgásegyenletének megfogalmazásához vezetett.
A tudománytörténet elsősorban a hidraulika terén kifejtett munkásságát – a folyadékok belső erőinek vizsgálatát, a felületi feszültség fogalmának bevezetését, és a róla elnevezett Segner-kereket, a reakciós turbinák ősét – tartja nyilván. Az utóbbit a Göttingenben 1740-ben megjelent Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae praemittit c. dolgozatában ismertette először. Olyan malmot épített, amelynek hajtószerkezete a Segner-kerék (azaz a vízturbina) volt. Ezen túl az elsők között igyekezett számítások alapján a legjobb hatásfokot elérni. Kísérleti eredményei szolgáltak alapul Leonhard Euler (1707–1783) turbinaegyenleteihez, amelyekkel a turbinák kifejlesztésének elméleti alapjait rakta le. Tankönyveivel, pedagógiai munkásságával a XVIII. sz.-i oktatási reformkövetelések jelentős korai képviselője. A fizika mellett foglalkozott matematikával és kémiával is. Jól ismert a Descartes-féle előjelszabályra adott bizonyítása és a p értékének közelítő meghatározására vonatkozó dolgozata. Matematikai könyvei bizonyításainak alaposságával kora legjobb munkái közé tartoztak. Több bizonyítás ma is az általa adott módon használatos. Ő újította fel a Cavalieri-tételt köbtartalom számításoknál, utána egy darabig tévesen róla is nevezték. Érdekes eredményei vannak az egyenletek grafikus megoldásait illetőleg. Ő ajánlotta a kéndioxidot a gabona magvak fertőtlenítésére és a fahamut trágyázásra. Foglalkozott a cukor-, a szesz- és a puskaporgyártás technológiájával is. Tagja volt a szentpétervári, londoni, berlini, göttingeni akadémiáknak. Segner és Euler sok éven át jó kapcsolatban volt egymással, jóllehet a pozsonyi tudósról feljegyezték, hogy igen nehéz természete volt. Ma 159 Eulerhez írt Segner-levél ismert, Eulernek Segnerhez írt leveleiből mindössze 17 maradt fenn. A Holdon egy krátert neveztek el róla.

Főbb művei:
De natura ac principiis medicinae (doktori értekezés), 1730;
Elementa arithmeticae et geometriae, 1739;
Specimen Logicae, 1740;
Einleitung in die Natur-Lehre, 1746;
Specimen Theoriae Turbinum, 1755;
Gründe der Perspective, 1799 (ezt fia adta ki).