Schelle Róbert
* Felka, 1851. április 11. – † Budapest, 1925. július 31. / kohómérnök, vegyész, feltaláló, főiskolai tanár
1870-től előbb a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, majd a bécsi műegyetemen tanult. 1874-ben oklevele megszerzését követően Schenek István (1830–1909) tanársegéde lett Selmecbányán. Tanári munkája mellett a körmöcbányai pénzverde ellenőri tisztét is ellátta. 1881–1888-ban a selmecbányai bányaigazgatóság vegyelemzője volt. 1888-tól ismét a selmeci Akadémián tanított: előbb a fémkohászati, majd 1892-től a vegyészeti tanszék vezetője lett. Nagy érdeme volt az Akadémia vegyészeti laboratóriumának korszerűsítésében. Eredményei közül a legjelentősebb a feketeréz galvanikus finomítása és az ón elektrolitikus meghatározása (A. Classennel közösen), valamint a tiszta tellúr előállítása. A különböző ércek vegyelemzéseiről írt dolgozatait magyar és német nyelvű szaklapokban publikálta (A zsarnócai kohó régi salakjainak vegyelemzése, 1884; Az aranyidkai ércek vegyelemzése, 1884; Az antimon meghatározása szürke dárdanyércben vagy antimontartalmú ércek és marákban, 1887 stb.). Forrás- és kútvizek, valamint a kohófüst analízisével is foglalkozott. 1918 után, amikor a selmecbányai akadémiát Magyarországra költöztették, Schelle Róbert nyugdíjasként Budapesten telepedett le és ott hunyt el.
Főbb művei:
A cseppfolyós levegő, 1900;
Általános vegytan, 1908;
A selmecbányai magyar királyi Bányászati és Erdészeti
Főiskola chemiai intézete (Bencze Gergellyel közösen), 1916.
