Sándor László
* Budapest, 1909. márc. 20. – † uo., 1993. okt. 13. / kritikus, műfordító, lapszerkesztő
Szülei az 1. vh. idején Kassára, majd Losoncra költöztek. Gimnáziumot és kereskedelmi akadémiát végzett Kassán, 1945 után levelező hallgatóként művészettörténeti tanulmányokat folytatott a moszkvai Repin intézetben. 1933-tól szerkesztője a losonci Figyelőnek, s uott egyik megalapítója az Indulásnak. 1937-ben elnöke lett a helyi népfrontos ifj. egyesületnek, a Tűznek. 1938-ban Kassára költözött, s ott, majd Ungvárott dolgozott magánhivatalnokként. A szovjet Kárpát-Ukrajnából 1962-ben költözött Bp.-re, ahol a leghosszabb ideig (1966–1978) a Gorkij Könyvtár igazgatójaként működött.
A 30-as években tűnt fel cikkeivel; állandó külső munkatársa lett a Magyar Újságnak és a Magyar Napnak. 1935-ben átvette Fábrytól a Korunk csehszlovákiai képviseletét, s 1940-ig több mint 50 cikke, kritikája jelent meg a lapban. Műfordítói tevékenységét cseh és szlovák művekkel kezdte: F. X. Šaldától A költői mű halhatatlanságát, Milo Urbantól Az élő ostort fordította magyarra. 1945 után Ungvárott tucatnyi könyvet fordított orosz és ukrán íróktól (Ivan Franko, Csehov, Gorkij, Solohov). Mint az ungvári képtár igazgatója képzőművészeti tanulmányokat is írt, s Ungváron magyar népmeséket és a kárpátaljai magyar írók alkotásaiból összeállított antológiákat is kiadott.
1962 után Bp.-en számos tanulmányt és ismertetést írt a csszl. magyar, a cseh, a szlovák és a szovjet irodalom kérdéseiről. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: 1945 után az ő összeállításában jelentek meg Sáfáry László, Rudnóy Teréz, Vozári Dezső vál. kötetei, valamint az Ez volt a Sarló c. tanulmánygyűjtemény.
Művek: Glück Gábor, monogr. (ukránul), Kijev 1959; Magyar népmesék, Ungvár 1954; Grabovszky Emil élete és munkássága, monogr. (oroszul), Kijev 1962; Hazánk: Kelet-Európa, tan., Bp. 1979; Hidak partok között, tan., Bp. 1988.
Irodalom: A kárpát-ukrajnai magyar könyvkiadás irodalmi bibliográfiája, It 1961; Zöldi László: Szolgálatban, És 1979; Vígh Károly: Hazánk: Kelet-Európa, Fo 1980/5; Csanda Sándor: S. L. hetvenéves, ISZ 1979/6; Turczel Lajos: Búcsú S. L.-tól, Hét 1993/50.
Cs. S.
