Sáfáry László
* Munkács, 1910. nov. 16. – † Szovjetunió, 1943. jan. / költő
A gimnáziumot magánúton végezte, Sátoraljaújhelyre járt vizsgázni. Az érettségi után, 1928 őszén megszerezte a magyar állampolgárságot, s beiratkozott a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemre, latin–magyar szakra. 1933-ban Simon Andorral közösen szerkesztette a Kórus c. folyóiratot, majd a Független Szemle munkájába kapcsolódott be. Később részt vett a Művész Stúdió munkájában is. 1941-ben tanári diplomát szerzett. 1942 máj.-ban behívták katonának, s az orosz frontról már nem tért vissza.
Első költeményei az avantgardizmus jegyében születtek. Egyes méltatói az expresszionizmus jegyeit fedezik fel költészetében, mások a szürrealizmus hatásáról beszélnek. Lényegében mindkét nézet igaz: expresszionista és szürrealista motívumok, stílusjegyek egyaránt fellelhetők verseiben. De már első kötetében (Lendület, Munkács 1931) is megjelennek olyan versek, amelyek az egyszerűbb és irányzatosabb második kötet (Verhovina, Munkács 1935) felé mutatják a költői fejlődés útját. A Verhovinában egyszerűbbekké, világosabbakká válnak a metaforikus kifejezések. Az első kötet körüli csend után ezúttal többen is (Fábry Zoltán, Barta Lajos, Győry Dezső, Tamás Mihály) hirdetik „az új költő” érkezését. A Verhovina verseiben az epikus elemek kerülnek túlsúlyba; fő jellemvonásuk – az ellentéthalmozáson kívül (melyet már a Lendületben is megtalálunk) – a gondolatritmus. S. gyakran az egyszerű kárpátaljai nép nyelvén szólal meg, szándékosan mellőzve a költői stílus kellékeit. Hogy szülőföldjének szociális problémái milyen közelről érintették, arról a legmeggyőzőbben a Rozzant szekerek, a Verhovina, az Árverés, a Tutajosok c. versei tanúskodnak. Aránylag sok szerelmes verset írt, legszebb szerelmes verseiben azonban szinte eggyé ötvöződik a természet, a szociális valóság, a jövőbe vetett hit és a szerelem. Ritmikai szempontból rendkívül változatosak, gazdagok S. költeményei. A szabad vers sajátos változatát műveli: szinte valamennyi versében kimutatható az időmérték vagy a magyaros ritmus. A Kisvárosi csend c. vers ritmikai elemzése során pl. megállapíthatjuk, hogy a hangulatilag pozitív sarkítottságú sorok (az este, az álom leírása, a „tarka város” és a „szép kövér papok” megjelenítése) trocheusiak, ereszkedő ritmusúak, míg a másik három (komor képet felvillantó) sor jambusi, emelkedő jellegű. A tartalomban megjelenő kontraszt tehát a formában, ill. a ritmusképletben is jelentkezik.
Művek: Korforduló, v., Bp. 1969; Hómezők előtt, vál. v., Bp.–Beregszász 1995.
Irodalom: -gerleo (Spielberger Leó): A lendület nélküli „Lendület”, A Nap 1931. aug. 28.; Illyés Gyula: Lendület, Ny 1932. 50–51; Barta Lajos: Új költő Szlovenszkón, MÚ 1935. jan. 20.; Győry Dezső: Levél a Verhovinára, MÚ 1935. jan. 23.; Tamás Mihály: S. L.: Verhovina, MÚ 1935. jan. 25.; Fábry Zoltán: Kkk, Po. 1964; Csanda Sándor: Első nemzedék Po. 1968; Dobossy László: Költőidézés, ISZ 1970/7; Gál István: S. L. pesti diákéveiről, ISZ 1971/2; Varga Erzsébet: S. L., ISZ 1985/9; Turczel Lajos: Sáfáry László élete és életműve, Hét 1990/47.
V. E.
Hibát talált?
Üzenőfal
