Rohringer Sándor
* Kassa, 1868. március 28. – † Budapest, 1945. május 4. / vízépítő mérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja
1890-ben a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1896-ban a kassai jogakadémián tett jog- és államtudományi vizsgát. 1898–1899-ben Fiumében a Recina patak szabályozását végezte. 1903-tól a besztercebányai, 1909-től 1919-ig a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetője volt. 1923-ban lett a budapesti műegyetem vízépítési tanszékének nyilvános rendes tanára. Számos folyószabályozási és talajjavítási munkát tervezett, 1924-ben a Duna-völgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat miniszteri biztosa lett. 1927–1928-ban megszervezte az ország első, az oktatás és a gyakorlat szempontjából egyaránt jelentős vízépítési laboratóriumát. 1934–1935-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora. Úttörő munkát végzett az alföldi talajvízszint-megfigyelő kúthálózat kiépítésével. 1936-tól az MTA tagja.
Főbb művei:
Hydraulikai számítások, 1926;
Alföldi gazdálkodás (Buday Barnával és Geist Gáspárral, 1936).
