* Kerencs, 1722. január 22. – † Pozsony, 1788. augusztus 8. / evangélikus lelkész, egyházi író, Bél Mátyás gyermekeinek nevelője
Hét éves korában elveszítette édesapját, de szülőfaluja birtokosainak, a Gosztonyiaknak a fiait, mint szolgadiák kísérte tanulmányaik során. A magyar nyelv elsajátítása érdekében a Sopron megyei Nemeskéren tanult, majd Selmecbányán és Késmárkon folytatta tanulmányait. 1740-ben Pozsonyba került, ahol Bél Mátyás házában lakott és fiainak a házitanítója lett. 1744–1746-ban a jénai egyetemen teológiát hallgatott, 1747-től a soproni líceum igazgató-tanára volt. 1758-ban egy évig Lőcsén, 1759-től Pozsonyban volt lelkész. 1759-ben feleségül vette egy soproni pap lányát, Örtel Annát, házasságukból két gyermek született. János fiuk (megh.: 1820. január 6.) később Bécsben udvari tanácsos és ismert író lett, aki nagy férfiakról jelentetett meg szellemes írásokat. Ribiny János hitbuzgalmi munkák mellett bölcseleti, egyháztörténeti és jogi tanulmányokat is írt. Ezek nagy része nem jelent meg nyomtatásban és később elkallódott.
