Prohászka István
* Somorja, 1896. nov. 8. – † Mosonmagyaróvár, 1974. nov. 10. / festőművész, publicista
Az 1. vh.-ban mint hadifestő teljesített katonai szolgálatot. 1920–1924-ben a bp.-i Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. Miután hazatért Somorjára, aktívan részt vett a szlovákiai magyar kulturális életben. Alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, részt vett a Sarló tanulmányútjain. Expresszív figurális kompozíciói szatirikus és kritikus társadalomszemléletet s az elesettek iránti nagyfokú empátiát tükröznek. Legjobb képein szinte társadalmi freskó gyanánt ábrázolja a visszásságokat, formailag bravúros rajzkészséggel és színkezeléssel. Rendszeresen kiállított, munkásságát a műkritika figyelme és elismerése kísérte. Több, művészeti kérdésekkel foglalkozó cikket publikált (A Reggel, Az Út, Magyar Újság, Magyar Nap, Csehszlovákiai Népszava – itt Pain álnéven – c. lapokban). Regénye és rövidebb prózai írásainak nagy része kéziratban maradt, kísérleti szabad verseket tartalmazó kötete -ig címmel jelent meg 1931-ben. 1947- ben Mosonmagyaróvárra költözött, hagyatékát az ottani múzeum őrzi.
Irodalom: Szalatnai Rezső: Tallós-Prohászka István képei.= uő.: Arcképek, háttérben hegyekkel, Bp. 1969; Szíj Rezső: T. P. I., uo. 1979.
K. K. K.
