* Pozsonypüspöki, 1944. április 19. – / történész, heraldikus, írástörténész, egyetemi docens.
Szülőfalujában végezte általános iskolai tanulmányait, 1962-ben a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett. Ezt követően előbb (1962–1964-ben) teológushallgató volt, majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án 1971-ben történészlevéltárosi oklevelet szerzett. 1988-ban lett a történettudomány kandidátusa (PhD.). 1987–1992-ben a budapesti ELTE oktatója, 1990-től docense volt, 1993-tól a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen is előadott. Fő kutatási területe a koraközépkori magyar történelem és a címertan. Emellett településtörténeti műveket is publikált. Lefordította Bél Mátyás Magyarország népének élete 1730 táján (1984) c. munkáját. Egyetemistaként megfejtette a felsőszemerédi rovásemléket. Hét szlovákiai település (Dunaszerdahely, Ipolyság, Nagymegyer, Naszvad, Párkány, Rozsnyó, Zseliz) címerét tervezte meg, ezek egy részéről hosszabb tanulmányt is írt. A párizsi székhelyű Nemzetközi Heraldikai Akadémia levelező tagja (1974-től). Nagy-Morávia fekvésével kapcsolatos elképzelése a szlovák történészek körében heves elutasításra talált. 1993-ban Szent- Györgyi Albert-díjjal tüntették ki.
Főbb művei:
Püspöki mezőváros története, 1968;
Dunaszerdahely város címere, 1970;
Rozsnyó város címere, 1973;
Boldogfa, 1981;
A Csallóköz vízrajzi képének története Strabón Geógraphikájától IV. Béla király koráig, 1985;
A Csallóköz neveiről, 1989;
Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000–1301. I. kötet (1989);
A dunaszerdahelyi zsidó hitközség történetéből, 1991;
A latin paleográfia válogatott bibliográfiája, 1992;
A zsidóság a korai Árpád-korban,2001.
