* 1967. január 17., Rimaszombat – / a nem közintézményekben lévő Pósa Lajos hagyaték őrzője

A Bátkai Alapiskolába 1973-tól 1976-ig járt. Szülei a magyar történelem és irodalom szeretetére nevelték. 1976-ban költöztek Nemesradnótról Rimaszombatba. A losonci Építészeti Szakközépiskolában érettségizett le, majd az Agrostav cégnél kezdett dolgozni. 1991-től a Járási Hivatal kataszteri osztályán helyezkedett el. Egy egyetemista fiú édesanyja.
Édesapja, Pósa Dezső ápolta a nem közintézményekben lévő Pósa hagyatékot, amit Pósa Lajos családja ajándékozott az évtizedek alatt a családjának. A 2010-ben bekövetkezett halála óta lánya, Judit folytatja a munkáját. Az első felkérést egy kiállítás megnyitójára 2010 júliusában kapta.
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumában folyamatosan kutatja Pósa Lajos munkásságát.
2013-ban munkatársként vett részt az Albumlapok Pósa Lajosnak c. kötet szerkesztésében Kun Miklós Jenő mellett. A kötet megjelenéséhez gyűjtést szervezett. Példátlan összefogás jött létre, és négy államból (Szlovákia, Magyarország, Kanada, USA) több mint száz adakozó (magánszemélyek, intézmények, önkormányzatok) tette lehetővé a kötet megjelenését.
Megtisztelő volt számára, hogy 2013-ban a Bátkai Alapiskolában adhatott elő Pósa Lajos életéről és munkásságáról. Ebből az iskolából indult el a pályája, ahol szlovák osztályban tanult, és néhány év múlva ide tért vissza a magyar gyerekek közé.
2013 végén egyik megalapítója volt a Pósa Lajos Emlékbizottságnak, amely a 2014-es Pósa Lajos Emlékév rendezvényeit koordinálta (Magyarországon, Szlovákiában, USA-ban, Belgiumban, Franciaországban). A 65 rendezvényből 40-en vett részt, leutazva 8000 km-t.
Pósa Lajos életútjáról és munkásságáról fotókiállítást szerkesztett, amely már második éve vándorol Magyarország és Szlovákia különböző könyvtáraiba, iskoláiba és más kulturális intézményeibe.
Pósa Lajos 2014-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat nemzetnevelő szolgálatáért és Az Én Ujságom gyermeklap alapításáért.
„Pósa Judit olyan asszony, aki képes arra, hogy egy nemes célért lelkesedő és azért tenni is tudó közösségeket hozzon létre, olyan asszony, aki a régi világot teremti újjá, s ez bizony nem mindennapi feladat. Munkájával képes megszépíteni az emberek pillanatait, visszavarázsolni mindannyiunkat egy tündérekkel teli gyermeki világba Pósa Lajos alkotásai által. Adni akart, s cserébe nem várt el semmit. Olyan ember, aki nem a saját igazát keresi, hanem az igazat keresi. Azt, ahogy ő nézi a világot nem egy tudományos álláspont. Szemléletével erkölcsi alapállást közvetít. Olyan ember, aki új, másoknak még ismeretlen ablakokat nyitott meg, melyek a régi, tündéri, de főleg a gyermeki lélek világának megértésére nyílnak. Ő a példája annak az embernek, aki az erkölcsiséget jeleníti meg, akit nem a haszon motivál, hanem az, hogy láthassa az emberek örömét, amit a munkájával ért el. A mondás szerint: „Járt utat járatlanért el ne hagyj!“ Ő a járt utat járatlanra cserélve elősegítette, hogy az általa kitaposott ösvényen mások is követhessék. Köszönjük neked és köszönjük Pósa Lajos költőnek. A költőkben az a jó és szép, hogy szép versekben, mesékben, művekben megfogalmazzák azt, amit egy igaz szív érezhet a hazája, és az embertársai iránt. Ez tehetség, de szerintem ilyen fokon csak tiszta érzéssel és megfelelő hazaszeretettel és alázattal lehet erre a fokra eljutni. Becsületből, tisztességből, helytállásból, kulturális értékek mentéséből jelesre vizsgázott Pósa Judit.“ – részlet a laudációjából a Szlovákiai Civil Becsületrend átvétele alkalmából.

Elismerések:

• Szlovákiai Civil Becsületrend – 2015
• Az Eszterházi Károly Főiskola és Magyar Irodalomtörténeti Társaság oklevele – 2014
• Feszty Emlékplakett – 2016

Életéhez kapcsolódó települések:
Nemesradnót, Rimaszombat, Budapest, Szeged, Monor, Ógyalla, Ópusztaszer