Ponori Thewrewk Emil

* Pozsony, 1838. február 10. –  † Budapest, 1917. február 24. / klasszika- filológus, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja (1884)

Ponori Thewrewk József fia, Ponori Thewrewk Árpád és Török Aurél bátyja, Ponori Thewrewk István (1863–?) író édesapja. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban kezdte és Pesten, a piarista gimnáziumban fejezte be. 1857-től Pesten, Grazban és Bécsben magyart, görög és latin nyelvet, valamint összehasonlító nyelvészetet hallgatott az egyetemen. A bölcsészdoktori oklevél megszerzését követően Budán gimnáziumi tanár, 1874-től a budapesti egyetemen a klasszikafilológia rendkívüli, 1877–1911-ben nyilvános rendes tanára, 1899–1900-ben az egyetem rektora. 1874-ben megalapította a Philologiai Társaságot, amelynek elnöke lett. Ő szerkesztette a Társaság lapját, az Egyetemes Philologiai Közlönyt. A Kisfaludy (1885) és több külföldi tudományos társaság tagja. Ábel Jenővel (1858–1889) együtt ő a modern magyar klasszikafilológia megalapítója. Jelentős munkát végzett a görög és latin remekírók fordítási gyűjteményének kiadásával is. Zenetudományi munkásságot is folytatott. Ő rendezte sajtó alá és látta el bevezetővel József főherceg Cigány nyelvtan c. művét.

Főbb művei:
A hang mint műanyag, 1866;
Római és görög pénzszámítás, 1868;
A nyelvészet mint természettudomány, 1869;
A nyelv optikája, 1870;
A helyes magyarság elvei, 1873;
Egyetemünk külső története, 1900.