Petróczy István

* Garancspetróc, 1876. január 3. – † Budapest, 1957. augusztus 9. / repülőtiszt, feltaláló, az első magyar katonai pilóta

Régi nemesi család leszármazottja, apja, Petróczy Pál Garancspetrócon földbirtokos volt. 1885–1889-ben a kismartoni katonai alreáliskolában, 1889–1892-ben a csehországi Hranice na Moravě-i katonai főreáliskolában tanult. 1892–1895-ben a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia hallgatója volt. Néhány évig különböző alakulatoknál szolgált, 1899 tavaszán főhadnaggyá léptették elő, de vágya, hogy vezérkari tiszt legyen, nem teljesült. 1902-ben a Katonai Légelhárító Intézethez vezényelték, ahol elvégzett egy ballonrepülő-tanfolyamot és ettől kezdve elsősorban a repüléstechnikával és a légi hadviselés kérdéseivel foglalkozott. Igaz, hat évig kellett várnia,hogy a neki leginkább megfelelő feladattal megbízzák. 1903–1909 között ugyanis Horvátországban, Dalmáciában, Boszniában, Tirolban és Magyarországon katonai terepfelmérési (háromszögelési, szintezési) munkát végzett. 1909-ben századossá léptették elő és egyúttal kinevezték a Bécsújhely mellett létesített reptér és hangár parancsnokává. Hamarosan kialakították a Monarchia első katonai repülőterét Fischamendben, ahol megkezdték a katonai pilóták kiképzését. Petróczy százados lett az első magyar katonai pilóta. 1911-ben az ő vezetésével megalakult a katonai repülőiskola. A következő években aktívan közreműködött egyrészt a repülés népszerűsítésében, másrészt a Monarchia légierejének fejlesztésében. Az I. világhábotú első éveiben különböző frontokon légi bevetésekben vett részt, 1915 júliusában törzstisztként ismét a bécsújhelyi repülőtér parancsnoka lett és a repülőtiszt-képző iskola megszervezésével is megbízták.Az itt tanulókat elsősorban a ballonos és a repülőgépes légi felderítésre képezték ki. Az oktatók között volt néhány magyar szakember is, mint pl. Kármán Tódor (1881–1963) fizikus, aki később a szuperszonikus légi közlekedés atyjaként híresült el. Petróczy István, aki ekkor már őrnagy volt Kármán mérnök-főhadnaggyal, Zurovetz Vilmos mérnök-zászlóssal és Asbóth Oszkár mérnök-hadnaggyal olyan repülőszerkezet megalkotásával próbálkoztak, amely lényegében a helikopter ősváltozata volt. Asbóth elsősorban a légcsavarokat tervezte. Ez a berendezés azonban merev légcsavarokkal volt felszerelve, csak felemelkedni, lebegni és leszállni tudott. Ahhoz, hogy megőrizze stabilitását még kötelekkel rögzíteni is kellett. Petróczy István az I. világháború után az adott lehetőségek között igyekezett a magyarországi repülésügyet szolgálni és elsősorban a légvédelem fejlesztésében működött közre. 1948-ban megfosztották ezredesi rangjától és megvonták nyugdíját is. Életének utolsó évtizedében sokat nélkülözött. Személye és munkássága iránt csak az 1990-es rendszerváltást követően kezdtek ismét érdeklődni.

Írásaiban elsősorban a lég- és gázvédelem (polgári védelem) kérdéseivel foglalkozott (Veszélyben minden
magyar város, 1931; Légvédelmi képes káté, 1932; Légvédelmi parancsolatok, 1932).