* Nemesoroszi,1932. január 28. – † Pozsony 2003. június 15. / költő

Iskoláit szülőfalujában és a Somogy Megyei Csurgón végezte. Költői pályáját az 1950-es elején kezdte. 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Nyírágón és Kétfegyverneken tanított. Kezdetben kiadói szerkesztő, majd 1956-tól 1995-ig a Fáklya utódlapjának, a Hétnek volt a munkatársa. 2003. június 15-én halt meg Pozsonyban, 72 évesen.

Költészete

Korai verseinek élményanyagát a gyermekkor, a szülőföld emberei és tájai, a háborús élmények nyújtják. Verseire jellemző a csendes tűnődés, a halk megrendültség a világ dolgai fölött. Lírájával erősen kötődik nemzetiségi létéhez, de elmereng az emberiség legfőbb gondjain is. Verseit a finom hangulatok, a közvetlenség, a tiszta képek és elégikus hangulat jellemzik. Az 1970-es évektől a korábbi kiegyensúlyozottságot vibráló nyugtalanság váltja fel, félelmet és lemondást sugalló verseket ír. A tűnődés és emlékezés mellett a mítoszvilágra és a történelemre tárja kapuját. Egyik legsikeresebb műve, a A kis postás, egy gyermekeknek írt regény, amely a háborús évek megpróbáltatásairól szól.

Fontosabb művei

Tavasz lesz újra kedves (1956), versek
Júdása én nem lehetnék (1959), versek
A kis postás (1965), gyermekregény
Földközeleben (1965), versek
Laterna magica (1967), versek
Galambok szállnak feketében (1969), versek
Szekerek balladája (1971), versek
Vadvizek (1978), versek
Oszlopfő (1955-1980), válogatott versek
Valahol otthon (1985), versek
Nincsenek szemtanúk (1992), versek
Néger a hóesésben (1994), gyermekversek
Emlékek útján; Microgamma, Bratislava, 1995
Mindenre emlékezni kell… Új versek és műfordítások; Madách-Posonium, Pozsony, 1996
A nagy sási kígyó. Válogatott és új versek; Madách-Posonium, Pozsony, 2000
Lidércek tánca. Válogatott versek; vál., utószó Bodnár Gyula; Madách-Posonium, Pozsony, 2006 (Magyar Antaeus könyvek)