Ölvedi László

* Érsekújvár, 1903. máj. 22. – † Budapest, 1931. jún. 21. / költő, publicista

A gimnáziumot szülővárosában, bölcsészeti tanulmányait Bp.-en végezte. Versei, cikkei 1920-tól jelentek meg a csehszlovákiai, erdélyi, mo.-i lapokban; hazai népszerűsége 1925- ben már Mécs Lászlóéval vetekedett. 1926- ban Mo.-ra távozott, s diplomáciai szolgálatba lépett. A párizsi magyar követség beosztottjaként gyakran vett részt magyar emigránsok szervezte munkásgyűléseken. 1929-ben egy ilyen alkalommal bicskával tüdőn szúrták, s az elrákosodott seb két év múlva halálát okozta.

A háború utáni történelmi változásokat neveltetése folytán keserű fájdalommal élte át, amihez verseiben a tiltakozás és elutasítás hangjai társulnak. Költészete a keresztény-nemzeti körökben és sajtóban nagy rokonszenvet váltott ki, a kormánypárti sajtóban viszont irredentának minősítették. Fábry Zoltán 1924-ben A bányász éneke c. kötet alapján még „biztató magyar indulásúnak”, de egy év múlva – verseket, verssorokat félreértve – már dühödt militaristának, a „horogkereszt lovagjának” nevezte, és sorozatos támadásokat intézett ellene. Az ilyen eltúlzott támadásokat a keresztény-nemzeti sajtó, főleg az Új Auróra almanach agyonmagasztalásokkal, dicshimnuszokkal igyekezett elhárítani, ami negatívan hatott a kibontakozóban lévő költőre. A bányász éneke c. kötet versei erős Ady-hatást mutatnak. A címadó versben csak a fő motívum, a bánya az egyéni lelemény, a mellékmotívumok és a költői képek Ady-átvételeknek tűnnek. Hogy Ö. nem volt epigon, azt harmadik kötete, a Múzsák bizonyította. „Ez a fiatal költő legegységesebb műve – írta első irodalomtörténész értékelője, Kemény G. Gábor 1940-ben.  –  Olyan megállapodás, ahonnan a szellemi kibontakozás távlatai nyílnak.” A Rejtett ösvény (1980) c. hagyományantológia összeállítója, Varga Imre is hasonló véleményt nyilvánított: „A klasszikus költészet múzsáit megidéző verskötetében szabad versekkel kísérletezik, s képei, versmondatai merészebbé, formáltabbá válnak.” A további bizonyítás lehetősége sajnos nem adatott meg a kétségtelenül tehetséges, fejlődőképes költőnek.

Művek: Valakit várunk, Bp. 1922; A bányász éneke, Berlin 1923; Múzsák, Érsekújvár 1926.

Irodalom: Fábry Zoltán: Húszéves költő, K 1925. okt. 1. = F. Z.: ÖÍ 1; uő: Ady–Ölvedi–PMH szintézis, R 1926. márc. 24. és ápr. 21. = F. Z.: ÖÍ 1; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Turczel Lajos: A tragikus sorsú Ö. L., Hét 1993/22.

T. L.