Ölvedi János

* Érsekújvár, 1914. júl. 20. – † München, 1983. ápr. 20. / publicista, történész

Szülővárosában érettségizett, Po.-ban és Bp.-en jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. Egyetemi évei alatt a MAKK-ban, a Prohászka Körökben és a bp.-i Egyetemi Körben végzett mozgalmi tevékenységet. 1935-től Szekfű Gyula lapjának, a Magyar Szemlének a munkatársa volt, első írását A szlovenszkói új magyar generáció címmel jelentette meg. 1935 végén A magyar kisebbség Csehszlovákiában c. rovat vezetője lett, s 1938-ig a tárgyilagos, kritikus elemzések egész sorát írta. A szlovákiai Magyar Írásban is gyakran publikált, s A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza c. tanulmánya (1937/3) magasan kiemelkedik a korabeli kisebbségpolitikai publicisztikából. A Magyar Szemlében megjelent utolsó írásáról (Mit hoz a felvidéki magyarság?, 1938 nov.) ugyanez mondható. A bécsi döntés után pol. és diplomáciai munkakörökben dolgozott: a felvidéki minisztérium titkára, a szófiai magyar követség sajtóattaséja s a Függetlenség c. napilap belső munkatársa volt. Csatár Istvánnal együtt állította össze A visszatért Felvidék adattára (1–2, Bp. 1939) c. könyvet, amely nemcsak sérelmeket sorakoztatott fel a kisebbségi életből, hanem kemény belső kritikát is gyakorolt. 1945 tavaszán Ausztriába, majd Németországba emigrált, s ott az első években egy amerikai felügyelet alatt álló magyar menekülttáborban élt. 1947-ben Levelek a számkivetésből címen könyve jelent meg, amely arról tanúskodik, hogy szigorú objektivitása, kritikai szelleme töretlen maradt. Ez jellemzi Az ismeretlen légió (1948) c. könyvecskéjét is, melynek írásai Borbándi Gyula szerint „az emigráns sors és lelkiállapot kérdéseivel foglalkoznak, elsősorban annak az ifjúságnak kínálva programot és feladatokat, mely az emigrációban nő fel és magyar akar maradni”. 1951-ben a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, 1952 márc.-ig a New York-i, majd nyugdíjazásáig (1979) a müncheni szerkesztőségében dolgozott. Ez időben írt tanulmányai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Katolikus Szemlében jelentek meg, s teljes mértékben a csszl. magyar kisebbség fejlődésére, történetére összpontosultak. 1982-ben könyvet kezdett összeállítani belőlük, s a Bevezetőt így kezdte: „Ez a könyv higgadt, tárgyilagos, hevülésmentes számadás a Csehszlovákiához csatolt magyar nemzetrész harmincesztendős történetéről: a két háború közötti korszakról, a jogfosztottság éveiről, végül az 1948 óta eltelt időszakról.” A könyv, mely Ö. hirtelen halála miatt posztumusz kiadvány lett, valóban végigtekint a csszl. magyarság egész történetén. A szerző az 1945 után Mo.-on és Csehszlovákiában kiadott hasonló művekre (Arató Endre, Fogarassy László, Janics Kálmán, Kovács Endre, Szalatnai Rezső, Turczel Lajos, Juraj Zvara írásai) is támaszkodott.

Művek: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza. = Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918–1945 (szerk. Fazekas József), 1993; Levelek a száműzetésből, 1947; Az ismeret- len légió, 1948; Napfogyatkozás – Magyarok Szlovákiában, New York 1984.

Irodalom: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Borbándi Gyula: Előszó a Napfogyatkozáshoz; uő: Búcsú Ö. J.-tól, Katolikus Szemle 1983/2.

T. L.