Oberschall Pál
* Rózsahegy, 1871. május 11. – † Budapest, 1934. október 13. / büntetőjogász, szakíró
Oberschall Adolf (Rózsahegy, 1839. április 17. – Rózsahegy, 1908. szeptember 9.) ügyvéd, bíró és kúriai elnök fia. Jogi tanulmányait a kolozsvári, berlini, párizsi és római egyetemen végezte. A jog- és államtudományi doktorátus megszerzése után 1893-ban bírósági szolgálatba lépett. 1899-ben a pozsonyi jogakadémiára a jogbölcselet, a büntetőjog és eljárás rendkívüli, 1901-től rendes tanárává nevezték ki. 1901-ben a magyar büntetőjog- és eljárásból a kolozsvári egyetemen magántanári képesítést nyert. 1914-től a kassai jogakadémia tanára. Az I. világháború után a fegyverszüneti bizottság tagja. Tagja volt az Országos Közművelődési Tanácsnak. Érdemes munkásságot fejtett ki a jogi irodalom és a büntetőjogi kodifikáció terén.
Főbb művei:
A tisztességtelen versenyről, 1893;
A visszaesésről, 1900;
Jog- és állambölcseleti jegyzetek, 1902;
Deák Ferenc emlékezete, 1904;
A büntetőjog történelmi fejlődése és újabb irányzata, 1907;
A rehabilitációról, 1913.
