Nyáry Albert báró
* Fülek, 1871. június 2. – † Budapest, 1933. szeptember 6. / festőművész, történész, régész
Nyáry Jenő (Hontbagonya) fia. A budapesti tudományegyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd festészetet tanult, főleg tájképeket, a népélet eseményeit és szereplőit ábrázolta, munkáiból több gyűjteményes kiállítást is rendeztek. Édesapja hatására a régi magyar történelem iránt is érdeklődött, saját költségén régészeti ásatásokat szervezetett és vezetett. A szakfolyóiratokban számos régészeti, történelmi és néprajzi tanulmánya jelent meg.
Főbb művei:
Temető királyságunk első századából, 1902;
A pilinyi árpádkori temető, 1903;
Az utolsó magyar trónkövetelő, 1912;
A palóc kérdés, 1914.
