Nagy Márton

* Muzsla, 1804. október 6. – † Szentgyörgy, 1873. április 5. / bölcseleti doktor, piarista
szerzetes, tanár, az MTA levelező tagja (1844)

A gimnáziumot Esztergomban, a bölcseletet Győrött és Egerben végezte. 1824-ben a piarista rend tagja lett. 1828– 1829-ben Nyitrán és Szentgyörgyön teológiát hallgatott és 1829 szeptemberében pappá szentelték. 1830–1831-ben Kalocsán, 1832–1834-ben Szegeden, 1835–1836-ban pedig Pesten volt tanár. 1836–1840-ben a bécsi Theresianumban nevelő és a magyar nyelv és irodalom tanára volt. 1842–1844-ben ismét Pesten gimnáziumi tanár, 1845–1847-ben Tatán gimnáziumi igazgató. 1848–1856 között Szegeden a gimnázium igazgatóhelyettese, 1856–1858-ban igazgatója. 1858–1870 között a pesti piarista rendház főnöke volt. Ezt a tevékenységét általában kritikusan ítélik meg: szemére vetik, hogy „elkótyavetyélte” a rendház ingatlanjait. Négykötetes enciklopédiája az ifjúsági ismeretterjesztés első jelentősebb magyar nyelvű műve. Ő adott először magyar nyelven átfogó áttekintést az egyetemes neveléstörténetről.

Főbb művei:
Szavaló, tanítók és tanulók használatára I-II., 1843–1845;
A keleti nyelvészet. A chinaiak nyelvészete, 1865;
A gyermek fokozatos fejlődése, 1868;
Gyakorlati neveléstan története, 1868.