Mózsi Ferenc

* Pozsony, 1924. máj. 3. / pedagógiai szakíró, tanár

Érsekújvárott érettségizett (1944), 1950–1959-ben a Szlovák Egyetem Pedagógiai Kara lev. tagozatának a hallgatója, magyar–történelem és zene–képzőművészet szakon végzett. A bp.-i ELTE BTK-án doktorált (1972). Kandidátusi fokozatot 1986-ban szerzett. A komáromi pedagógiai iskola (később óvónőképző) tanára, 1960 és 1978 között az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának vezetője, majd a po.-i Róm. Kat. Hittudományi Kar filozófiai tanszékének vezetője, docense volt.

Tanulmányaiban, cikkeiben a kisebbségi oktatásüggyel, az irodalmi nevelés, a műveltség és a művészet kérdéseivel, valamint zeneesztétikai problémákkal foglalkozott. Több tankönyv és módszertani segédkönyv, tanulmánygyűjtemény és antológia társszerzője.

Művek: Legyen a zene mindenkié! A népdaltól a szimfóniáig, tan., 1961; Nemzeti iskola – irodalmi nevelés 1–2, módszertani segédkönyv, 1974, 1975; Magyar–szlovák kulturális kapcsolatok kaleidoszkópja (Bertók Imrével közösen), tan., 1975, 1979; Az anyanyelvi oktatás kérdései, ÚSZ 1976. okt. 28.; Gondolatok Az ember tragédiája tanításáról, Szocialista Nevelés 1982–83/9; Az oktatásügy demokratizálása és a nemzetiségi iskolák esélyegyenlősége. tan., Királyhelmec 1997.

Irodalom: Bodnár Gyula: Nemzetiségi iskola – irodalmi nevelés, ÚIfj., 1974/9; Fried István: Magyartanítás Szlovákiában, Napjaink 1974/5; Szitási Ferenc: Nemzetiségi iskola – irodalmi nevelés, ÚSZ 1973. nov. 23.

F. Z.