Moyzes Ilona

* Deresk, 1921. okt. 27. / költő, író

Iskoláit szülőhelyén és Rimaszombatban végezte. Hivatalnokként dolgozott, évekig Moravská Ostravában élt, 1959-től Po.-ban lakik, 1989 után Kanadában él.

1954-től jelentek meg versei a szlovákiai magyar lapokban. Az Új Szó és a Hét külső munkatársaként riportokat, karcolatokat közölt ostravai témákról. Verskötetének anyaga is zömmel ostravai ihletésű, helyzeteket, főként közvetlen élményeit rögzíti lazán kimunkált, érzelmileg telített, ódon formakészletű lírájában. A 70-es évektől meséket, mesés valóságtörténeteket közöl gyermekek számára. Ebben a műformában tartósabb érvényű műveket alkotott (Szél herceg szerelme). A felnőttekhez szóló elbeszélései (Harangok) és kisregénye (Barnus bátyó) gyengébb teljesítményt tükröznek, átlagos hangulatteremtő és meseszövő képességről, de a szerkesztés és nyelvi megformálás erőtlenségéről, a sematizmust és romantikát ötvöző szemléletről tanúskodnak.

Művek: Ostravai dalok, v., 1965; Harangok, elb., 1973; Szél herceg szerelme, m., 1975; Szandi naplója, meseregény, 1983; Barnus bátyó, elb., 1986.

Irodalom: Gály Iván: Megkésett kötet okulással, ISZ 1966/6; Koncsol László: Csehszlovákiai magyar költészet, ISZ 1966/10; Csanda Sándor: Harangok, ÚSZ 1974. márc. 9.; Alabán Ferenc: Egy óvodás emlékei, Hét 1984/10; Dusza István: Jelenség vagy véletlen egybeesés?, ISZ 1987/5.

Sz. Z.