* Szomolnok, 1900. április 21. – † Budapest, 1973. július 30. / bányamérnök egyetemi tanár
Bányászcsaládból származott. Felsőfokú tanulmányait 1921-től Sopronban a Bányászati és Erdészeti Főiskolán végezte. A főiskola bányagéptani és mechanikai tanszékén tanársegéd 1926-tól 1933-ig. Az Állami Földmérés szervezetében 1933- tól 1950-ig dolgozott felelős beosztásban. 1950-től 1959-ig a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem geodéziai tanszékének, 1959-től 1968-ig az általa alapított Geodézia és Bányaméréstan Tanszékének tanszékvezető tanára. Foglalkozott geodéziával, kiegyenlítő számítással, fotogrammetriával és földrajzi helymeghatározással. Szakmai eredményeiről közel hetven tudományos dolgozata jelent meg. Tagja volt az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának. Oktatói és szakmai munkásságáért számos kitüntetést kapott. 1960-ban elnyerte a műszaki tudomány doktora címet. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 1975-ben kiadott közleményeinek 22. kötetében egykori tanárára emlékezve közreadta Milasovszky néhány addig publikálatlan dolgozatát.
Főbb művei:
1949. évi sarkmagasság-méréseink kiértékelése (Földméréstani Közlemények, 2, p. 97–110), 1954;
Laplace-pontok időmeghatározásainak legkedvezőbb megoldása a meridián-módszerre való különös tekintettel (doktori értekezés), 1959.
