Mészáros László
* Negyed, 1941. okt. 23. / szakíró, kritikus, író
A komáromi gépészeti szakközépiskolában érettségizett 1960- ban. Évekig dolgozott, majd 1964–1969 között a po.-i Közgazdasági Főiskolán tanult, ahol oklevelet szerzett. 1969-től a Statisztikai-informatikai Kutatóközpont műszaki-tudományos dolgozója. Kutatási tevékenysége a rendszerelmélet, az informatika, a statisztika aktuális kérdéseire irányul, eredményeit cseh és szlovák szaklapokban publikált cikkei, tanulmányai tükrözik. 1978–1990-ben tagja volt a Csehszlovák Tudományos és Műszaki Társaságnak, 1990-től tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának.
1964-től publikál, első írásait a Hét közölte. Irodalmi hajlamai a Tőzsér Árpád irányította Vetés-csoportban bontakoztak ki. Eleinte verseket, elbeszéléseket írt, két írással szerepelt a Fekete szél c. antológiában. Az irodalmi közvélemény azonban nagyobb esélyt látott a mind gyakrabban megjelenő tényszerű, természettudományos műveltségről tanúskodó kritikáiban, esszébe hajló tanulmányaiban. Kritikai és irodalompublicisztikai írásait intellektuális feszítettség, aforisztikus gondolkodás iránti hajlam, de meglehetősen eklektikus, toleráns, néha bizonytalan értékrendű irodalomszemlélet jellemzi. Jelentősebbek a tudományos-fantasztikus irodalomról, a futurológia esélyeiről és eredményeiről szóló elemzései, az irodalmi-kulturális jelenségek társadalmi hátterével, filozófiai-lélektani vonatkozásaival kapcsolatos eszmefuttatásai, tudományos ismeretterjesztő tevékenysége. Szépirodalmi próbálkozásairól nem mondott le, de csak a drámaírás területén ért el szerény eredményeket.
Művek: Nyitott tétel, tan., 1977; Az örökség, színmű, 1979; Egy tanú idézése, színmű, Kassa 1984; Az öreg halász és az élet, dramaturgiai játék, 1985.
Irodalom: Tőzsér Árpád: A Vetés-csoportról. = T. Á. Az irodalom valósága, 1970; Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella. = Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (szerk. Duba Gyula), 1972; Lacza Tihamér: Művek lombikban, Hét 1977/49; Grendel Lajos: Bújócska a kritikával, ISZ 1978/2.
Sz. Z.
