Márai Sándor

* Kassa, 1900. ápr. 10. – † San Diego [USA], 1989. febr. 21. / író, költő, újságíró

Szepességi szász eredetű családból származott. Apja Grosschmid Géza ügyvéd, szenátor, testvére Radványi Géza filmrendező. A gimnáziumot Kassán és Eperjesen végezte, Frankfurtban egy ideig egyetemi előadásokat hallgatott. 1919 és 1928 között újságok levelezőjeként Németországban és Franciaországban (Párizsban) tartózkodott, 1928-tól Bp.-en élt. A 30-as évek közepén került az irodalom élvonalába; eszmeileg a polgári liberalizmus rendíthetetlen híve lett. 1948-ban emigrált, s haláláig nem engedélyezte művei mo.-i kiadását. Sok műve jelent meg világnyelveken, de naplóiban és a Halotti Beszéd c. megrendítő versében fájdalmasan felpanaszolja a magyar közegből való kiszakadást. Magáramaradottságában és testi-lelki törődöttségében öngyilkos lett.

Irod. zsengéje, az Emlékkönyv c. verskötet a történelmi Mo. utolsó évében, 1918-ban jelent meg Kassán. 1919-től 1925-ig csszl. magyar írónak számított. Írásai – újságcikkek, tárcák, elbeszélések, versek, recenziók, műfordítások – főleg a Kassai Naplóban jelentek meg. Irodalomszervezőink társuknak tekintették s bevonták terveikbe a világjáró ifjú írót. Fábry Zoltán szerint az 1923/24-ben sikertelenül tervezett irod.-krit. lapnak, a Kék Madárnak szerkesztőbizottsági tagja lett volna, s az egy évvel később kezdeményezett kisebbségi írótársaság 7 tagú előkészítő bizottságába is beválasztották. Első felfigyeltető kötetét, Az emberi hangot és az 1924- ben Bécsben kiadott A mészáros c. regényt elismeréssel fogadták kritikusaink (Fábry, Komlós Aladár). A verskötetet Fábry a csszl. magyar emberlíra reprezentatív kötetének nevezte, a regényről pedig azt írta, hogy „az emberi hang állathördülése magyar szavakban még nem fájt, nem sebzett ennyire”. Kritikákat is írt, s a Kassai Naplóban 1921. dec. 25-én közölt Gyilkosság c. tárca fordításával ő lett Franz Kafka első magyar és második idegen nyelvű fordítója.

Irodalmunkkal Mo.-ra költözése után is élénk kapcsolatban maradt, főleg azon irodalomszervezőinkkel, akik a minőségi irodalom gócait igyekeztek kiépíteni. Móricz Zsigmonddal és Schöpflin Aladárral együtt síkraszállt Szvatkó Pál első számával elbuktatott lapjának, az Új Munkának a feltámasztásáért. Az 1937–1938-ban megjelent Szvatkó-lapnak, az Új Szellemnek legaktívabb mo.-i munkatársa lett, s 1938. okt. 15-i (utolsó előtti) számában is élesen antifasiszta cikket közölt. Szvatkó azt írta róla, hogy „egyedül fölér egy egész kisebbségi magyar irodalommal”. Szülővárosát számtalanszor fölidézte írásaiban, 1940-ben könyvet jelentetett meg Kassai őrjárat címmel. Emigrálása után Szlovákiában a legszigorúbban tiltott írók egyike lett, de 1954-ben, miután Halotti Beszéde megjelent, Fábry megtörte a kényszerű hallgatást, s a Fáklyába szép méltatást írt az ott közölt versről és szerzőjéről.

1989 után emléktábla került kassai szülőházára, Po.-ban pedig róla elnevezett alapítvány létesült; a Madách Kiadó Márai Sándor breviáriuma (1991) címmel válogatást adott ki írásaiból, a Madách-Posonium 2004-ben Japán kert I., II., (1920– 1929) publicisztikai írásokat, verseket, és elbeszéléseket, a Kalligram pedig Röpirat a nemzetnevelésről c. tanulmányát jelentette meg. A szlovák sajtóban viszont a bécsi döntés után írt cikkei miatt irredentának és fasisztának nevezték.

Művek: (csak a csszl. pályaszakasza alattiak): Az emberi hang, v., Kassa 1921; Panaszkönyv, elb., Kassa 1922; A mészáros, r., Bécs 1924.

Irodalom: Komlós Aladár: M. S. könyvei, Tűz 1922/2; uő: A mészáros, KN 1924. ápr. 18.; Fábry Zoltán: Az első regények, KN 1925. jan. 31. = F. Z. ÖÍ 1; uő: Emberek, könyvek, jegyzetek – M. S. és a Halotti Beszéd, F 1954/6. = ÖÍ 7; Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak? = Szlovenszkói magyar írók antológiája 4., 1937; Ladislav Molnár: Rehabilitácia iredentistu, Slobodný piatok 1991. júl. 5.; Ladislav Deák: Spor o Šándora Máraiho, uo. 1991. szept. 6.; Turczel Lajos: Márai nebol fašista, Kultúrny život 1991. szept. 23.; uő: M. S. védelmében, ÚSZ 1991. okt. 4.; uő: Szlovákiai magyar irodalmi triptichon M. S.-ról. = Visszatekintések…, Dsz 1995.

T. L.