* Pereszlény, 1906. jún. 24. – † Budapest, 1977. szept. 2. / néprajzkutató
Ipolyságon érettségizett, a po.-i tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. A szécsénkei és pozsonyligetfalui népiskolákban tanítóskodott, 1940-ben az ógyallai iskola igazgatója lett. A bp.-i Néprajzi Múzeum tud. munkatársa (1941–1949), közben a bp.-i egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1942). 1945 után Mo.-on telepedett le. A balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója (1949–1959), a bp.-i Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese (1960–1963), majd haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tud. munkatársa, néhány évig osztályvezetője volt.
Fő érdeklődési területe a népszokások, népzene, hangszerek, népművészet. Már szlovákiai tevékenysége idején ezekben a témakörökben végzett alapvető kutatásokat; eredményeit a korabeli kulturális sajtóban közölte. Jelentősek voltak a po.-i rádió magyar adásában elhangzott előadásai. Mo.-ra kerülve korábbi kutatási eredményeit rendezte sajtó alá, s foglalkozott a mo.-i szlovákok néprajzával és a magyar–szlovák etnokulturális kapcsolatok vizsgálatával is. Írásai különböző tanulmánykötetekben, évkönyvekben, szaklapokban jelentek meg magyar, szlovák, német, angol és orosz nyelven.
Művek: Nótafa, 1935; Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén, Bp. 1942; Ünnepek, szokások az Ipoly mentén, Bp. 1968; Vanyarc múltjából, Bp. 1978; Palócföld, Bp. 1979.
Irodalom: Csáky Károly: Szülőföldi vallomások, 1989; Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918–1938), 1990.
L.J.
