Mácza János

* Alsóhrabóc, 1893. aug. 4. – † Moszkva, 1974. nov. 14. / művészeti teoretikus, kritikus

Már 1913-ban cikkei és kritikái jelentek meg az Ungvári Közlönyben. Bp.-re kerülve Kassák Lajos avantgardista folyóiratainak (A Tett, Ma) lett a munkatársa; főként drámaelmélettel és színikritikával foglalkozott, s támadta a kor szórakoztatóiparrá süllyedt színházát. A magyar tanácsköztársaság bukása után Prágába, onnan Bécsbe emigrált, majd szülőföldjére jött. 1922-től a Kassai Munkás szerkesztője, s széles publicitást nyújt az emigráció íróinak (Barta Sándor, Barta Lajos, Illés Béla, Gábor Andor, Karikás Frigyes, Komját Aladár stb.). 1923-ban Moszkvába költözött, s a szovjet művészetelmélet egyik kialakítója lett. 1927-től 1970-ig esztétikát tanított az Építészeti Akadémián, majd a Lomonoszov Egyetemen.

Művek: A klasszikus és az új magyar dráma, Bp. 1915; A modern magyar dráma útja, Ungvár 1916; Színház – 1918, Bp. 1918; Teljes színpad, Bécs 1921; A föld himnusza és más agitációs mesék, Kassa 1921; Új Színpad, Bécs 1922; Irodalom és proletariátus Nyugaton, Moszkva 1926; Esztétika és forradalom, Bp. 1970; Legendák és tények, uo. 1972.

Irodalom: Dalos György: M. J., Ttáj 1964/9; Botka Ferenc: M. J.: A mai Európa művészete, Szovjet Irodalom 1978/10.

Cs. S.