Lovassy Sándor

* Abony, 1855. október 28. – †  Keszthely, 1946. július 8. / ornitológus, faunakutató, a nagyrőcei polgári iskola tanára

Középiskolai tanulmányait Baján kezdte, majd a debreceni Ref. Kollégiumban folytatta, ahol természetrajz tanára vezetésével madártani megfigyeléseket is végzett. Az érettségi után a pallagi Országos Gazdasági Felsőbb Tanintézetben tanult és 1874-ben gazdász-oklevelet szerzett. Professzora, Dininger Imre javaslatára a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be. 1878-ban fejezte be az egyetemi stúdiumokat és természetrajz–vegytan–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. Még egyetemi hallgatóként kinevezték a Gömör megyei Nagyrőcére tanárnak. Itt 13 évig tanított, közben doktorált (1884) és számos cikkben számolt be a felvidéki madárfaunában tett megfigyeléseiről és az Ecsedi-láp madárvilágáról. 1889-ben Keszthelyre, a Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetbe hívták tanárnak, ahol gazdasági állattant, növénytant, növénykórtant, élettant, ásványtant és bakteriológiát oktatott. Megszervezte és felállította a Természetrajzi Tanszék gyűjteményeit, botanikus kertet létesített és a meteorológiai állomást is vezette. Érdeklődése hamarosan a Balaton, a Kis- Balaton és a Keszthelyi-hegység gazdag faunája felé fordult, amely kimeríthetetlen forrást biztosított további kutatásainak. Jelentős közéleti tevékenységet is kifejtett, 1892-től a Keszthelyi Hírlap felelős szerkesztője volt. 1898-ban kezdeményezésére alakult meg a Balatoni Múzeum Egyesület és később a Balatoni Múzeum, amelynek vezetését is magára vállalta. 1916- ban a Földművelésügyi Minisztérium megbízta a Gazdasági Akadémia igazgatói teendőinek ellátásával. Ezen a poszton maradt 1921-ben történt nyugdíjazásáig. Munkásságának legjelentősebb alkotása a Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik (1927). Ebben a könyvben, amely hosszú ideig tankönyvként szolgált, saját megfigyeléseit foglalta össze. A hévízi tavon trópusi tündérrózsák telepítésével is kísérletezett, és ennek eredményeként napjainkban is virít a tóban az indiai származású vörös tündérrózsa (Nymhaea rubra Roxb.). A honosítási munka gyakorlati eredményein túl botanikai felfedezést is tett: leírta a tündérrózsa egy új nagyvirágú alfaját (Nymhaea rubra ssp. longiflora 1908). Számos műve kéziratban maradt.

Főbb művei:
Adatok Gömör megye madárfaunájához, 1883;
A Murány-völgy Murány–nagyrőcei szakaszának földrajza, 1884;
Az ornithológiai kiállítás magyarországi tojás és fészekgyűjteményének katalógusa (Keszthely), 1891;
A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (In: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 2. köt.), 1908;
Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben, 1931.