Lóska Lajos
* Kassa, 1917. szept. 28. – † Losonc, 1987. jan. 16. / prózaíró
A gimnáziumot Kassán és Losoncon, a jogot Pécsett, a magyar– történelem szakot a po.-i Pedagógiai Főiskolán végezte el. 1952-től nyugdíjazásáig a füleki gimnáziumban tanított. Már középiskolás korában publikált, s munkatársa volt a rövid életű losonci diáklapnak, az Indulásnak. Irod. munkásságából a katona- és fogolyélményeit feldolgozó regényei emelhetők ki; a szovjet hadifogságot szépítés nélkül bemutató regénye (És mégis felkél a nap, 1971) a műfaj jobb magyar produktumai közé sorolható.
Művek: Tábortűz a Vöröskőn, munkásmozgalmi r., 1975; Öt perc az élet, r., 1986.
Irodalom: Koncsol László: Tizenkét hónap tíz könyvéről. = Kísérletek és elemzések, 1986; Dusza István: Jelenség vagy véletlen egybeesés?, ISZ 1987/5; Ardamica Ferenc: Cicero elment, ISZ 1987/4.
T. L.
