* Nagyág, 1858. április 13. –  † Budapest, 1937. május 31. / bányamérnök, jogász,
akadémiai tanár

A gimnáziumot Gyulafehérvárott, Győrött és Selmecbányán, mérnöki tanulmányait a selmecbányai Akadémián, jogi tanulmányait a nagyváradi jogakadémián végezte 1882-ben. 1880-ban állami szolgálatba lépett. 1887-től a selmecbányai Akadémia tanára, 1894-ben tanári alkalmazása megtartása mellett bányafőmérnök. 1910-ben bányatanácsos. 1911-től a pénzügyminisztérium bányászati osztályán teljesített szolgálatot. Széles körű szakirodalmi munkásságot fejtett ki, legtöbb könyve Selmecbányán jelent meg. Értekezéseit a Bányászati és Kohászati Lapok, osztrák és német szakfolyóiratok közölték. 1894-től kisebb megszakításokkal haláláig a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője volt. Tanárként mineralógiai, geológiai és őslénytani tankönyveket is írt. Apja, id. Litschauer Lajos (Szilsárkány, 1815. július 26. – Budapest, 1885. április 4.) bányamérnök ugyancsak Selmecbányán tanult és 1870–1883 között a bányaműveléstan tanára volt az Akadémián.

Főbb művei:
Magyar bányajog kérdésekben és feleletekben, 1881;
Általános bányatörvény a reá vonatkozó rendeletekkel, 1886;
A magyar viszonyokat teljesen felölelő magyar bányamíveléstan, 1890–1894;
A fémes ásványok telepeinek ércesedés viszonyai, 1891;
Ásványtan, 1898;
Földtan, 1898;
Kőzettan és őslénytan, 1899;
Telep ismeret, 1899);
Mélyfúrás…, 1899; Középítéstan, 1909.