Lacza Tihamér
* Bátorkeszi, 1948. november 29. – / vegyész, tudomány- és művelődéstörténész, irodalomkritikus, szerkesztő
Négy éves koráig lakott Bátorkeszin. Általános iskolai tanulmányait Köbölkúton végezte (1964), az érsekújvári gimnáziumban érettségizett 1967-ben. A prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán tudományos kémiából szerzett oklevelet 1972-ben. (1969–1970-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke volt.) 1972–1975-ben Pozsonyban a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetének munkatársa, a polimerek elektronspin-rezonanciás spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozott. 1975–1995-ben a pozsonyi Hét kulturális és közművelődési hetilap szerkesztője, 1989 decemberétől 1995 májusáig főszerkesztője volt. 1995–2013 között a Szlovák Rádió magyar adásának (Pátria Rádió) szerkesztő-riportere. 1997–1998-ban a pozsonyi magyar gimnázium óraadó biológiatanára, 2001–2005-ben a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett nappali tagozatának óraadó tanára, 2003–2009-ben a Szabad Újság hetilap kulturális rovatának szerkesztője, 2004–2008-ban a komáromi Selye János Egyetem óraadó tanára. Újságírói és szerkesztői tevékenysége elsősorban az irodalommal, a sajtótörténettel, a zene- és képzőművészettel, a művelődés- és tudománytörténettel, valamint a tudományos ismeretterjesztéssel kapcsolatos. Az 1970-es években elbeszéléseket, az 1980-as és 1990-es években ismeretterjesztő hangjátékokat is
írt. Mintegy 45 tankönyvet és több szakkönyvet 14 fordított csehből és szlovákból magyarra. 1989–1993-ban a Csemadok OT Elnökségének tagja, 1990-ben egyik alapítója és 1996-ig alelnöke volt a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak. 1990- től tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, 2008–2013 között a Tudományos és Ismeretterjesztő Szekció elnöke; 1990-től tagja a Szlovákiai Fordítók Társaságának.
Jelenleg Nyárasdon él.
Díjai:
Madách Imre–nívódíj (1985);
Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006);
Hevesi Endre-díj (2007);
Palást község polgármesterének díja (2010);
Magyar Köztársasági Aranyérdemkereszt (2011);
a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díja (2012).
Főbb művei:
Ember a szóban (irodalomkritikák), 1985;
Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (társszerző), 1993;
A magyar tudomány évszázadai I–II. (tudománytörténeti tanulmányok Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel), 1994; 1996;
A magyar sajtó Szlovákiában 1945 után (In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története
1918–1998, II. Oktatásügy, közművelődés, sajtó, p. 378–426), 1998;
Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti tanulmányok Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel), 2001;
A mi huszadik századunk (tudománytörténeti tanulmányok, társszerző), 2001;
Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (földrajztörténeti tanulmányok), 2003;
Az ókor emlékezete. A sziklarajzoktól az ábécéig (írástörténeti monográfia), 2004;
A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004 (társszerző) 2004;
Séta egy kertben (irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok), 2005;
Bűvös táblázat. A kémiai elemek kultúrtörténete (kémiatörténeti monográfia), 2006;
Tankönyvek hősei I. (tudománytörténeti tanulmányok), 2008;
A pálya szélén, avagy egy szigetlakó feljegyzései (irodalmi, művelődéstörténeti tanulmányok, publicisztikai cikkek), 2009;
Hősök (tudománytörténeti tanulmányok, társszerző), 2009;
A stresszelmélet megalkotója. Tudományos tanácskozás Selye János születésének 100. évfordulója alkalmából (szerkesztő és társszerző), 2009;
A tudomány szolgálatában. A szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom képviselőinek arcképcsarnoka (életrajzok, 2010);
Sziget a szárazföldön. A prágai Ady Endre Diákkör története, 2012;
Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel), 2013.
