Lacza Tihamér
* Bátorkeszi, 1948. nov. 29. / publicista, kritikus, szerkesztő
Érsekújvárott érettségizett (1967), a prágai Károly Egyetem TTK-n kémia szakon szerzett diplomát (1972). Három évig az SZTA Polimer Intézetének tudományos dolgozója volt. 1975- től a Hét szerkesztője, a tudományos, majd 1981–1989-ben az irodalmi rovatot is vezeti, 1989–1995-ben a lap főszerkesztője volt, ezt követően a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa.
1968-tól jelennek meg írásai. Természettudományos műveltséggel érkezett az irodalomba. Ismereteit főként a kulturális közírás, az ismeretterjesztő publicisztika, a tudománytörténet és az irodalomkritika terén hasznosítja. Írásaiból a szuverén, csak a műreproblémára koncentráló olvasó szól. Nem kötik spekulatív konstrukciók, nem ragaszkodik normarendszerekhez, szinte műről műre frissítve szempontjait számol be olvasói élményeiről, megfigyeléseiről. Gondolatébresztő, de sokak által vitatott a Természettudományos és műszaki értelmiségünk helyzete és szerepe (Hét 1979/9) c. tanulmánya, amelyben úttörő módon vizsgálja a felvetett kérdést. Tudománytörténeti és ismeretterjesztő munkássága a kémia, biológia, történelem, művelődéstörténet, zenetörténet, geológia, csillagászat kérdéseire irányul. A Szlovák Rádió magyar adásában riportjai, interjúi, tudományos-ismeretterjesztő előadásai, dramatizált művelődéstörténeti hangjátékai hangzanak el. Természettudományi tankönyveket fordít a magyar iskolák számára.
Művek: Ember a szóban, tan., 1985; A magyar tudomány évszázadai (többekkel), tud.tört. tan., I., 1994, II., 1996; Gondolatokból épült katedrális (Kiss Lászlóval, Ozogány Ernővel), tud.tört., 2001; A mi XX. századunk (Dusza István, Öllős László, Kiss József társszerzővel), Dsz. 2002; Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok, Dsz. 2003; Az ókor emlékezete. A sziklarajzoktól az ábécéig, Dsz. 2004.
Irodalom: Alabán Ferenc: Visszhang – körülményekkel, ISZ 1986/4.
Sz. Z.
