* Kóvár, 1836. november 22. – † Nagykürtös, 1903. július 14. / földbirtokos, régész, történész

Tíz éves korában szüleivel Pestre költözött, ahol az ev. gimnázium IV. osztályában folytatta otthon megkezdett tanulmányait. Az 1848/49-es magyar szabadságharcot követő néhány évben Repiczky János (1817–1855) nyelvész volt a házitanítója.1853–1855-ben elvégzett egy kétéves tanfolyamot a budai politechnikumban, majd átvette édesapja kóvári birtokainak irányítását. Ekkoriban kezdett behatóbban foglalkozni a történettudománnyal és a régészettel. 1869-ben nagyobb utat tett Németországban a Rajna mentén és sok régiséggel tért haza. Hont megyében is gyűjtött, elsősorban kőkorszaki emlékeket, amelyeket az 1886-os budapesti kiállításon egy különálló szekrényben mutattak be. Az 1870-es években birtokait a bekövetkezett anyagi csőd miatt kénytelen volt eladni és Albertfalvára költözött, ahol tejüzemet alapított. Krisztina nővérének idővel sikerült visszavásárolnia az ősi birtokokat és Kubinyi visszaköltözött Kóvárra. A Magyar Tudományos Értekezőben, a Divatcsarnokban, az Archeologiai közleményekben, a Századokban és más lapokban közölte tanulmányait.

Főbb művei:
Margitsziget műemlékei, 1861;
Zólyom megye műemlékei,1864;
Adalékok monostoraink történetéhez (cikksorozat), 1869;
Palásthi Borsok, 1885;
A magyar nyelv veszélyben, 1896.