Kövesligethy Radó
* Verona, 1862. szeptember 1. – † Budapest, 1934. október 11. / csillagász, geofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1909)
Amikor négyéves volt, katonatiszt apja elhagyta a családját és emiatt augsburgi rokonoknál nevelkedett. Később Pozsonyba került, ahol 1873–1881 között elvégezte a gimnáziumot. Középiskolás korában már Ógyallán, Konkoly Thege Miklós mellett dolgozott a nyári szünidőkben és új módszert dolgozott ki az állócsillagok parallaxisának kimutatására. 1881–1884- ben a bécsi egyetem hallgatója volt, ott szerzett diplomát. Többek között Josef Stefan (1835–1893), Theodor von Oppolzer és Edmund Weiss előadásait hallgatta. 1882-től a bécsi csillagvizsgáló segéde. 1883-tól 1887-ig az ógyallai obszervatórium megfigyelője. Itt egy spektrálfotométert is szerkesztett, és elsőként használta fel a csillagok radiális sebességének a mérését a Nap térbeli mozgásának a meghatározására. 1883–1893 között a pesti tudományegyetemen Eötvös Loránd tanársegéde, 1889-ben az egyetem kozmográfiai és geofizikai magántanára, 1897-től rendkívüli, 1904-től nyilvános rendes tanára. 1904- ben a Nemzetközi Földrengési Szövetség állandó tagjának választotta. 1906-ban Budapesten megalapította a Magyar Földrengési Számoló Intézetet és az egyetemi Földrengési Obszervatóriumot, melynek haláláig igazgatója volt. Kezdettől fogva részt vett az Eötvös-inga próbáin, annak első terepi alkalmazásán a Vas megyei Ság hegyen folytatott mérésekben. A Tanácsköztársaság alatt a Tanárképző Intézet igazgatója volt. Ezért 1921-ben az Egyetemi Tanácstól megrovásban részesült, és egyetemi tanári munkáját csak 1924–1925-ben folytathatta tovább. 1933-ban nyugdíjba ment. Az asztrofizika és a földrengéstan (szeizmológia) terén egyaránt az elméleti kutatások úttörői közé tartozott, nemzetközi szintre emelte a hazai csillagászati oktatást. Számos külföldi társaság rendes tagja volt. 1924-ben a Földrajzi Társaság a Lóczy-emlékéremmel tüntette ki. Tudományos műveit és dolgozatait a hazai és külföldi szaklapok közölték. Az MTA 1895-ben levelező, 1909-ben rendes tagjává választotta.
Főbb művei:
Prinzipien einer theoretischen Astrophysik auf Grund mathematische Spektralanalyse, 1884;
A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve, 1899:
Seismonomia (Modena, latinul), 1906;
A világegyetem, 1906.
